- Emelem kalapom, mondta egy szakos a könyv elolvasása után.
Több pedagógiáról szóló könyvet olvasott de ez alapvetôen más, mondja. Mert uj lehetôségeket teremt megváltoztatni az eddigi gyakorlatot az iskolákban az ovodáktól kezdve felfelé. A tanítás gyakorlatát - az olvasottak alapján - most úgy lehet/kell tovább korrigálni hogy a tanulók fejlôdése is jelentôsen megjavuljon.
A könyv a gondolkodást/annak módját/jelentôségét teszi alaposabban látványossá.

S.Arnevik és O Hartzell: Att göra tänkandet synligt.-2007

A könyv jelentôsége abban rejlik hogy azt célozza be, a diák értse is azt amit az osztályban mondanak neki.

- De ez már régen természetes követelmény! Minek ilyet mondani? Az urak ujra feltaláták a kereket?

Talán csak a hangsúly lefektetésének a módját változtatták meg, de egy fontos ponton. És éppen ennek lett különösen most - amikor nagy az engedetlenség - olyan nagy jelentôsége.
Az engedetlenség egyik oka éppen az hogy a diák nemérti az oktatás célját/tartalmát amit mondanak neki.

Ha eddig ha a tanulónak rosszul ment, azt képzelte róla a környezet hogy talán nem akar tanulni a gyerek. Igy könnyen sok esetben, az akarat fügvényévé lett elkönyvelve a rosszaság, vagy pedig a szegénységre célzott mint a lemaradás okára. De a könyv írói azt állítják hogy nem ilyen egyszerû a dolog. Megértették hogy sok tanuló akar/akarna de nem tud. A hangsúly tehát eltovódott a "nem akar" tól a sajnos "nem tud" tehát nem képes színhelyére. Ès miért nem tud? Mert gyakran a diák/tanuló gondolkodásában rejlik a hiba tehát a gondolkodását kell serkenteni.

Ez a lépés óriási ha megis szeretné tenni a tanító/tanár de hogyan?
- De ez nevettetô merthát eddig is így volt, hiszen a pedagógia oda célzott eddig is hogy a diák megértse a mondottakat.
- Igen így volt. Szerettük volna hogy így legyen. De lépjünk tovább egy lépéssel. Most arról van szó hogy a tanító/tanár be is bizonyosodjon arról hogy a tanuló megértette ôt.

Mert úgye hallani valamit az könnyû. És sokszor idáig jutott a megértés. Értettem amit mondott s még kívülrôl is tudom. És ezzel eddig talán - vannak tanárok persze akik nem - megelégedtünk (hiszen idejük sem volt másra). De mit is jelent az amit mondott? Ekkor már gondolkodni kell tudni. És most ezt célozza meg az uj pedagógiai módszer. Nem a kívülröl való tudás elismerésére hanem a hallottak gyakorlati haszálati tudásának a mérése. Persze ehhez megkell oldani a lehetôség kereteit is.

Nem az lenne a cél ezentúl hogy csak megtanulni a leckét hanem - kissé kihegyezve - megérteni azt.

A fôcél tehát a tanulók gondolkodásának az építése/gyarapítása és kiértékelése. Ha rá gundolunt erre akkor ez egy uj feladat/módszer/tantárgy pl filozófia tanítását/alkalmazását teszi szügségessé.

De ez eddig csak ízelítô volt. A könyv olvasása többet mond. Bevezeti a gondolkodás minôsége fogalmát is és ennek tizenegy fokára és azok magyarázatára. Szügségessé válik majd a tanítók/tanárok továbbképzése is. Ezt tudatosítva ez egy elkerülthetettlen folyamat.