Feltöltve: 2007-06-05 05:28:35
Megtekintve: 6113
Emelem kalapom!
- Emelem kalapom, mondta egy szakos a könyv elolvasása után.
Több pedagógiáról szóló könyvet olvasott de ez alapvetôen más, mondja. Mert uj lehetôségeket teremt megváltoztatni az eddigi gyakorlatot az iskolákban az ovodáktól kezdve felfelé. A tanítás gyakorlatát - az olvasottak alapján - most úgy lehet/kell tovább korrigálni hogy a tanulók fejlôdése is jelentôsen megjavuljon.
A könyv a gondolkodást/annak módját/jelentôségét teszi alaposabban látványossá.
S.Arnevik és O Hartzell: Att göra tänkandet synligt.-2007
A könyv jelentôsége abban rejlik hogy azt célozza be, a diák értse is azt amit az osztályban mondanak neki.
- De ez már régen természetes követelmény! Minek ilyet mondani? Az urak ujra feltaláták a kereket?
Talán csak a hangsúly lefektetésének a módját változtatták meg, de egy fontos ponton. És éppen ennek lett különösen most - amikor nagy az engedetlenség - olyan nagy jelentôsége.
Az engedetlenség egyik oka éppen az hogy a diák nemérti az oktatás célját/tartalmát amit mondanak neki.
Ha eddig ha a tanulónak rosszul ment, azt képzelte róla a környezet hogy talán nem akar tanulni a gyerek. Igy könnyen sok esetben, az akarat fügvényévé lett elkönyvelve a rosszaság, vagy pedig a szegénységre célzott mint a lemaradás okára. De a könyv írói azt állítják hogy nem ilyen egyszerû a dolog. Megértették hogy sok tanuló akar/akarna de nem tud. A hangsúly tehát eltovódott a "nem akar" tól a sajnos "nem tud" tehát nem képes színhelyére. Ès miért nem tud? Mert gyakran a diák/tanuló gondolkodásában rejlik a hiba tehát a gondolkodását kell serkenteni.
Ez a lépés óriási ha megis szeretné tenni a tanító/tanár de hogyan?
- De ez nevettetô merthát eddig is így volt, hiszen a pedagógia oda célzott eddig is hogy a diák megértse a mondottakat.
- Igen így volt. Szerettük volna hogy így legyen. De lépjünk tovább egy lépéssel. Most arról van szó hogy a tanító/tanár be is bizonyosodjon arról hogy a tanuló megértette ôt.
Mert úgye hallani valamit az könnyû. És sokszor idáig jutott a megértés. Értettem amit mondott s még kívülrôl is tudom. És ezzel eddig talán - vannak tanárok persze akik nem - megelégedtünk (hiszen idejük sem volt másra). De mit is jelent az amit mondott? Ekkor már gondolkodni kell tudni. És most ezt célozza meg az uj pedagógiai módszer. Nem a kívülröl való tudás elismerésére hanem a hallottak gyakorlati haszálati tudásának a mérése. Persze ehhez megkell oldani a lehetôség kereteit is.
Nem az lenne a cél ezentúl hogy csak megtanulni a leckét hanem - kissé kihegyezve - megérteni azt.
A fôcél tehát a tanulók gondolkodásának az építése/gyarapítása és kiértékelése. Ha rá gundolunt erre akkor ez egy uj feladat/módszer/tantárgy pl filozófia tanítását/alkalmazását teszi szügségessé.
De ez eddig csak ízelítô volt. A könyv olvasása többet mond. Bevezeti a gondolkodás minôsége fogalmát is és ennek tizenegy fokára és azok magyarázatára. Szügségessé válik majd a tanítók/tanárok továbbképzése is. Ezt tudatosítva ez egy elkerülthetettlen folyamat.
Több pedagógiáról szóló könyvet olvasott de ez alapvetôen más, mondja. Mert uj lehetôségeket teremt megváltoztatni az eddigi gyakorlatot az iskolákban az ovodáktól kezdve felfelé. A tanítás gyakorlatát - az olvasottak alapján - most úgy lehet/kell tovább korrigálni hogy a tanulók fejlôdése is jelentôsen megjavuljon.
A könyv a gondolkodást/annak módját/jelentôségét teszi alaposabban látványossá.
S.Arnevik és O Hartzell: Att göra tänkandet synligt.-2007
A könyv jelentôsége abban rejlik hogy azt célozza be, a diák értse is azt amit az osztályban mondanak neki.
- De ez már régen természetes követelmény! Minek ilyet mondani? Az urak ujra feltaláták a kereket?
Talán csak a hangsúly lefektetésének a módját változtatták meg, de egy fontos ponton. És éppen ennek lett különösen most - amikor nagy az engedetlenség - olyan nagy jelentôsége.
Az engedetlenség egyik oka éppen az hogy a diák nemérti az oktatás célját/tartalmát amit mondanak neki.
Ha eddig ha a tanulónak rosszul ment, azt képzelte róla a környezet hogy talán nem akar tanulni a gyerek. Igy könnyen sok esetben, az akarat fügvényévé lett elkönyvelve a rosszaság, vagy pedig a szegénységre célzott mint a lemaradás okára. De a könyv írói azt állítják hogy nem ilyen egyszerû a dolog. Megértették hogy sok tanuló akar/akarna de nem tud. A hangsúly tehát eltovódott a "nem akar" tól a sajnos "nem tud" tehát nem képes színhelyére. Ès miért nem tud? Mert gyakran a diák/tanuló gondolkodásában rejlik a hiba tehát a gondolkodását kell serkenteni.
Ez a lépés óriási ha megis szeretné tenni a tanító/tanár de hogyan?
- De ez nevettetô merthát eddig is így volt, hiszen a pedagógia oda célzott eddig is hogy a diák megértse a mondottakat.
- Igen így volt. Szerettük volna hogy így legyen. De lépjünk tovább egy lépéssel. Most arról van szó hogy a tanító/tanár be is bizonyosodjon arról hogy a tanuló megértette ôt.
Mert úgye hallani valamit az könnyû. És sokszor idáig jutott a megértés. Értettem amit mondott s még kívülrôl is tudom. És ezzel eddig talán - vannak tanárok persze akik nem - megelégedtünk (hiszen idejük sem volt másra). De mit is jelent az amit mondott? Ekkor már gondolkodni kell tudni. És most ezt célozza meg az uj pedagógiai módszer. Nem a kívülröl való tudás elismerésére hanem a hallottak gyakorlati haszálati tudásának a mérése. Persze ehhez megkell oldani a lehetôség kereteit is.
Nem az lenne a cél ezentúl hogy csak megtanulni a leckét hanem - kissé kihegyezve - megérteni azt.
A fôcél tehát a tanulók gondolkodásának az építése/gyarapítása és kiértékelése. Ha rá gundolunt erre akkor ez egy uj feladat/módszer/tantárgy pl filozófia tanítását/alkalmazását teszi szügségessé.
De ez eddig csak ízelítô volt. A könyv olvasása többet mond. Bevezeti a gondolkodás minôsége fogalmát is és ennek tizenegy fokára és azok magyarázatára. Szügségessé válik majd a tanítók/tanárok továbbképzése is. Ezt tudatosítva ez egy elkerülthetettlen folyamat.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!