A mindentudók megmondták.
Nem vagyok több, csak törött tükör.
A fényt visszaverdeső semmiség,
kék egek csintalan szökevénye.

A mindentudók megmondták.
Sirályok vagyunk. Az óceán felől
szállunk a szárazföld belseje felé,
hogy fészket rakjunk a fák tetejére.

És a füstölgő gyárkémények bűze,
a letördelt rothadó szárnyak,
a levelek közt ropogva közelgő halál
csak álom lehet, mert erről senki sem szólt.

A macskakőre alvadt véred színe,
az ostorral ugarrá vert vágyak,
a folyton a farkát kereső szamár
csak álom lehet, mert erről senki sem szólt
Senki.
És épp ez a lényeg.

Hogy a mindentudók rég megmondták.
Sirályok vagyunk. Az óceán felől
érkező hurrikán. Egy pillanat, egy semmiség.
Pálca a pusztítás kezébe.

A mindentudók rég megmondták.
Nem vagyok több, csak törött tükör.
Koszos csavargó, aki ha leszakadna az ég,
ernyő alá bújik és vár, hogy legyen vége