Régi napló

Gyűrött lapok
megsárgult szöveg
olvashatatlan
ceruzajegyzetek
Mikor
Mikor is írtam
Neked
Olvastad valaha
Vagy kinevettél
Hozzád szólt minden szava
Vagy nem is szerettél
Hoztál nekem rózsát
sok-sok kardvirágot
mégis máshol jártál
nem voltál ott

tűz égetett
villám vágott
nem voltál ott

fuldokoltam
bujdokoltam
nem voltál ott

letaposott
kalász voltam
nem voltál ott

haldokoltam
elhagyottan
nem voltál ott

itt a napló ebből élek
mesélnek a régi évek
örökké csak visszanézek


Idegen

Ne aggódj
itt már idegen minden
hajnali kávéillat sincsen
idegen a párna
a reggel boldogtalansága
Idegen a hársfa
és a pad
ahol ültél
idegen az út
amerről jöttél
idegen virágok nyílnak a kertben
- csak bánatukban halnak meg csendben -
idegen fények ragyognak az égen
hidegen néznek
nem úgy mint régen,
idegen szerelmem ölel majd holnap
nem fogom kérdezni tőle, hogy hol vagy
Idegen könnyeket sírok
idegen papíron írok
egy idegennek
Jaj Még mindig
mennyire szeretlek!


Napsugárkék

Napsugárkék
az éjszaka,
az ég minden csillaga
napsugárkék a hajnal
veled-virradattal,
napsugárkéken
ragyog a nap az égen
ha rámnézel
kívánós-merészen.
Napsugárkék
a harmat
fáradt arcodon
- minden cseppjét
lecsókolgatom. -
Napsugárkék a szemed
pillantása,
ne nézz vele másra,
soha másra
mert napsugárkék
szemeidből kihúnynak a csillagok
s velük együtt én is meghalok.


Az arckép

Ne nézz rám úgy mintha nem volnék
borongós kék szemmel mint zord ég
mért ragyogsz mégis rám szüntelen,
azt hiszed nem vagyok bűntelen?
Elmentem! Te küldtél!
Azt mondtad nem szeretsz.
Elmenjek? Kérdeztem!
- Elmehetsz! -
szóltál
és olyan
nagyon
hideg
voltál.
Összetépem képedet!
Jaj azt nem lehet!
hogyan lehetnék
akkor most Veled?


Kőbe zártan

Kőbe vésve áll az angyal,
védelmező, kivont karddal,
holtodban is téged véd meg,
ne gyalázzam az emléked.
Ne szóljak egy rossz szót se rád,
nem te voltál, csak én a galád.

Mégis mindig idejövök
sirkövedre le, le ülök,
haragomban kiáltozok.
Te tetted ezt!
Te vagy az ok!

Visszanéztél úgy igérted:
a szivemben viszlek téged,
meglásd gyorsan visszatérek

Ám akkor is mást öleltél
többé vissza sohse jöttél.
Kőszivedben lenn a sírban
fekszem én is kőbe zártan.


Egyedűl vagyok

A fáradt hold
beleolvadt
a nappali fénybe
ezüstös ragyogása
mint szellemek képe
bújt meg a fák alatt.
Ezer elszállt pillanat
önálló életet élve hullik le rólad
Már nem sírok, nem kérdem hol vagy
könnyeim elfogytak,
szemem száraz patak
medrében nefelejcsek nyilnak
köztük egy-egy csillag
resszeket még árván
mint a szivárvány.
Lassan elindulok
egydül vagyok.


SZILÁNKOK

1
Nem akarom

Nem akarom,
hogy szívembe láss,
úgy sincs ott más,
csak keserű fénytelen
reménytelen
szerelem.

2
Zöld

Amikor
még zöld
volt a föld
a lombokon át
napragyogást
küldött az ég
akkor még
láttalak

3
Talán

álmodtalak
mint a hold
a csillagokat
föld a napot
talán
még
mindig
álmodok

4
Fázom

Elhagytak !
Állok bambán
itt a hidegen
minden idegen
a fény sem hat rám
a nap sem melegít
szivem jeges könnyeit
nyelem.
Mi lesz velem
Nélküled ?


A pillanat

a pillanat
szembejött mint a fény
megálltál
napsugárkék szemedből
a mosoly
mint végtelen
remény
elárasztotta
életemet.
Sohasem ismertelek.
százezer éve kereslek.