Feltöltve: 2007-06-04 08:35:24
Megtekintve: 7593
A költő halálára
Mikor a csöndes világok halálra szánva
zuhannak a tisztító tűz poklába,
hogy onnan újra világgá égjenek,
akkor az énekek már másról regélnek,
más életre érnek a hajnalok,
akkor újra fog lélegezni a lélek
és hangok zenéje
kíséri a megújulást,
akkor nem találsz mást,
csak tiszta, derűs gondolatot,
és biztosan tudhatod,
hogy halálod nem volt hiába.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-06-05 00:09:38
fefo:-)
2007-06-04 17:41:02
Ajha ! Ez nagyon jó ! Nem gondoltatok arra, hogy hirdessünk egy költői versenyt? Azonos téma több szemszögből különböző lelki beállítotságú emberektől ?
Csuda érdekes és inspiráló lenne ! Nem gondolod?
Köszönöm a remek verset szeretettel fefo
2007-06-04 16:05:04
Tükör a reményhez:
Halálod akkor nem volt hiába,/
ha biztosan tudhatod, /
hogy nem találsz mást/
csak tiszta derűs gondolatot,/
mert újra fog zenélni a lélek/
és hangok zenéje/
kíséri a megújulást, mert/
újra fog lélegezni a lélek,/
más életre kelnek a hajnalok,/
az énekek már másról regélnek,/
mert újult világgá égtek,/
mint holt agyagból formált /
mázas cserepek,/
a tisztító tűz poklába zuhant/
halálra szánt csöndes világok, /
elkárhozott életek.
Üdv: Hajcihő