Bár már - legnagyobb sajnálatomra - nem vagyok 17 éves, azért még mindig lázadok, és - szerintem - sose fogom abbahagyni.

Sosem a lázadás maga, hanem annak a célja az, ami meghatározza a lázadás minőségét.

Ha jó célért lázadsz, akkor minden rendben. Márpedig - úgy gondolom - jó célért lázadsz.

Jelzem, mindannyian azzal kezjük, hogy a saját korosztályunkat akarjuk megváltoztatni, hogy ne olyanok legyenek, mint az előttünk járók, és ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, vagy ne tetézzáék azokat újabbakkal, aztán ahogy öregszünk, már nem csak magunk generációját, hanem az utánunk jövőkét is meg akarjuk változtatni.

Szóval a feladat csak bővülhet!:-DDD

És értem amit írsz!:-)))

Üdv: Hajcihő

Jajjjmi! Ettől szép a demokrácia! Varietas delectat!:-)))

Hajci, attól, hogy nem értek veled egyet, még értem.

Szia fefo! Nem a lázadással van gondom, sőt, láthatod, éppen azt írom, hogy mi vagyunk a jó, avagy az elrettentő példa! Az utóbbival szembeni lázadás pedig teljesen jogos! A gondok ott jelennek meg, hogy nem adunk kellően alapos morális biztonságot ahhoz, hogy a rossz példáinkkal szálljanak szembe! A hatvanas évek lázadása éppen a társadalom rossz beidegződéseivel szemben tett szembenállóvá bennünket, a bármely ideológiai oldalhoz tartozó elnyomással, a személyes-, és szexuális szabadságot, a gondolat szabad kifejtését korlátozó hierarchikus cenzúrák, és hatalmi igényekkel szemben, az álszeméremmel, és álszentséggel szemben. Mindez az egykori viktoriánus erkölcseszmény torz kulminációjaként került a világba. Leromboltuk. Megmutattuk, hogy mi is a valódi erkölcsi-, szociális-, és társadalmi érték. Aztán ezt valahol elszúrtuk. A szabadságból, szabadosság lett. Ez a szabadosság pedig immár elpusztította, vagy láthatatlanná tette azokat az erkölcsi értékeket, amelyeket mi magunk hámoztunk ki az álságos képmutatás mázából, és ezáltal kapaszkodók nélkül hagytuk a minket követő nemzedékeket. Mi pontosan érzékeljük, hogy mi az, aminek a szabad megélhetését lehetővé tettük, de nem magyaráztuk el, mivel nem ismertük fel, hogy melyek azok az - értelmes - morális szabályozók, amelyek örökérvényűek, így aztán újra rossz szabályokat építettünk rájuk, és ennek okán ezzel a felépítménnyel együtt a maiak az alapokat is pusztítják, majd megdöbbennek, hogy helyettük nincs semmi! Tehát a lázadásuk rossz irányba fordulásáért is mi felelünk!
Ezért hát nem hagyhatjuk abba az ifjúkori lázadásunkat, bármennyire is fárasztó, mert enélkül az ő lázadásuknak nem tudunk az alapjául szolgálni!
Üdv: Hajcihő

Olvasom ezt a sok okos és megfontolandó hozzászólást. Szerintem egytől egyig mind igaz ! DE !!!! Egy igazság mégis hiányzik innen ! Az, hogy a fiatal LÁZAD ! MINDEN ELLEN ! SZŰK NEKI A VILÁG ! TELE VAN AMBÍCIÓVA, ÖNTUDATTAL,
VILÁGMEGVÁLTÓ IGAZSÁGOKKAL! Hát persze, koppintsunk az orrára néha, figyeljen jobban ! Mert tudom, a szándéka nem sértő bántani akarás, csak éppen így fejezi ki magát. Aztán majd egyszer , harminc év múlva már tudni fogja, milyen rosszul is neveljük a fiatalokat . Akkor majd ezért háborodik fel !

szeretettel fefo

A környezetet mi alakítjuk. A meglévő környezetbe szocializálódik a gyerekünk. Ahhoz kell alkalmazkodnia, vagy azt kell elvetnie. Mindkét esetnek mi vagyunk a kiváltói, ha tetszik, ha nem. Éppúgy, ahogy a mi szüleink is ránkhagytak egy világot, és így tovább visszafelé. Ez ennyire egyszerű. Mi vagyunk a felelősek a tetteinkért. Ez szociológiai, szociálpsychológiai tény. Ha nem érted, baj, de orvosolható. Meg kell tanulni. Üdv: Hajcihő

Miért? Ki neveli ilyen viselkedésre a gyerekeit, mint pl. a mai fiatalok közül sokan vannak, akikről fefo verse is szól! Szerintem senki. Ezért nem értek veled egyet. A gyerek egy bizonyos korig nevelhető, aztán a saját életének kovácsa lesz, akár tetszik ez nekünk, akár nem. Nem erőltetheted rá a te látásmódodat bizonyos dolgokról, ha ő nem akarja.

Kedves jajjjmi! De teljesen így van! Mi vagyunk a tanárok, és mi vagyunk a szülők, és mi vagyunk az utcán a példakép, avagy az elrettentő példa, egyaránt! Miért is? Mert ők a MI gyerekeink! Az ok egyszerű: Mi vagyunk a felnőttek. A felelősség a miénk. Elháríthatatlanul.Mindegy, hogy melyik szeletében! Üdv: Hajcihő

Kedves vendég! Köszönöm! Ezt a gondolatot próbáltam kifejezésre juttatni! Ezek szerint sikerült. Üdv: Hajcihő

Szerintem nem egészen van ez így. Nem vitastom az igazad Hajci, de a körülményekre is legyünk tekinttel, mer nem csak a mi nevelésünk számít!! Hová jutott ma a világ? Mit tanítanak az iskolákban? Vagy mit nem tanítanak? Te hiába mutatod meg otthon az irányt az utat, a jót, ha a kapun kívűl, más az irányadót! Üdv.:-)

Kedves Aysa! Köszönöm! Örülök, hogy tetszett!
Üdv: Hajcihő

Kedves Hajcihő! "Nézzünk tükörbe, mert művünk az a világ,
Amelyben senki sem érzi jól magát!" Keserű és igaz kritika, és tudjuk, nem nézhetünk nyugodt lélekkel a tükörbe, mert visszanéz mindaz a mulasztás,ami ide vezetett. Jó, hogy megírtad a választ, ami nagyon jó vers! Üdv:Aysa