A hold fénye beragyogta a szobát,
Arcát takarta a félhomály,
Ahogy felém fordult éreztem,
Eloszlik minden félelmem.
Karjával ölelt erősen,
A hold csak nézett minket az esőben.
Egy csillag nézett csak értetlenül,
És legszívesebben ott lett volna velünk.
Könnyáztatott fényét küldte felénk,
De többé nem lesz az enyém.
Másé a csillag, melyet én akartam,
Melytől én boldogságot soha nem kaphattam.
Keresem hát magam és a szerelmet,
Egy másik csillagot, mely nekem rendeltetett.