Hol volt, hol nem, volt egyszer egy birodalom, a vad Olajtigris és Eufrász folyóknál, melyet később Babilonnak neveztek, de valójában eredeti neve Babilódítónia volt.Utóbbi elnevezést onnan kapta, hogy az ott élő népeket kilódította máshová és beült a helyükbe.No, ahogy ezt a történelemben csinálni szokták.Ilyen kilódítás után már mehetett a nagy lódítás, mely szintén közismert a történelemből, minden hódítást kötelességszerűen lódítás követ, nincs is példa az ellenkezőjére.
Babilódítóniának, vagy, ahogy szintén megérdemelten nevezgették, Babibolondítóniának volt egy nagyravágyó királya, nem mintha más birodalmaknak nem lett volna ilyen, de ez a király mit vett a fejébe? Azt, hogy bekukkant Istenhez az égbe, elkérni az isteni kegyelmet, hátha egyebet is talál ott.Aki keres, talál, aki talál - zsebretesz, zsákbatesz.Ám mit tegyen, ha az Isten az Égben, ő meg, szegény földhözragadt koronás, itt a Földön?! Mondta néki Főminisztere, Umbulda Bunda:
- Felségesen Hatalmas Úr, Minden Népek Leghatalmasabb Parancsolója, építess Égigérő Tornyot, azon eljuthatsz fényes kíséreteddel a Jóistenhez, látogatóba!
A király kegyesen bólintott, Umbulda Bunda pedig máris kiírt egy pályázatot toronyépítésre,
amelyen bármelyik cég résztvehetett, amelyik észt mindodáig nem vehetett, ugyanis csak a süsük nem tudták, hogy a pályázatot úgyis a Nagyumbulda Bunda Felelőtlenül Korlátlan Társaság nyeri el, lévén e cég Umbulda Bunda fiáé, lányáé, vejéé és nejéé, a cég szelleme pedig a profitpofikás pofátlanságé.No, szóval, a vállalkozás tisztességes voltához nem fért semmi kétség, mivel ilyesmit nem is engedtek hozzá közel.
Épült a Torony, alul számolgatta hasznát Umbulda Bunda fia, lánya, veje, neje, szeretője, veretője, apósa, anyósa, nyanyósa, bácsikája, nénikéje, pereputtya, barátja, fenezsebű felügyelője, nemfelügyelője, kutyuskája, kátyuskája, kurvuskája, kismacskája, nagymacskája, meg a többi haszonbabevont.Az épülő Torony fentebbi részein haszonról már nemigen lehetett beszélni, sőt, legfentebb, ahol a közrabszolgák serege építgette, téglázgatta, malterozgatta a Tornyot, ott már nemhogy haszon nem volt azoknak, de hideg víz és száraz kenyér is egyre ritkábban.
Isten szeme mindent lát, - így tartja a mondás.Hozzáteszem: igen, ha néz.Ha néz is, persze, ezt-azt elnéz olykor.Ha valaki úgy találná, hogy túl sokat elnéz, azt sem igen sietnék megcáfolni.
Node, végülis Isten észrevette a Tornyot.Sőt, valami nagyon-nagyon furcsát is észrevett, ez okból így szólt önmagához, meg a mellette álló Főangyal-segédtisztjéhez:
- Lent, annál a Bibilóniai toronynál van a bábeli bibi! Ott megsértették az emberek az eddig kialakult Istentelenségi Rendet: felül dolgoznak, alul lopkodnak! Mint van ez?! Fordítva szokott lenni! Felfordult, feje tetejére állt a világ? Nézd meg szárnyas-kardos hívem: mi a csuda van ott?!
Vette a Főangyal-segédtiszt a lángpallosát, leszállt az épülő Toronyhoz, majd visszatért az Úristenhez és jelentette:
- Ó, Egek Ura, nincs semmi baj! Babilódítónia királya akarja csak tiszteletét tenni Nálad és
elkérni Tőled az Égi Kegyelmet!
Az Isten, úgy látszik, ekkortájt már némiképp ismerte kétlábú teremtményeit, mivel igencsak tűnődőn hümmögött-mormogott saját szakállába:
- Nem tetszik ez nekem sehogyse! Gyakran még saját maguk között sem ismerik a kegyelmet, korainekik isteni kegyelemért hozzám felmászkálni.Ha nem vigyázunk, könnyen az Égből is Földet csinálnak!
E tűnődő szakállbamormogásból látszik mily bölcs volt már akkor is az Isten, vagy legalábbis
mily nagy lépést tett az isteni bölcsesség irányába.
Kis idő múlva a Jóisten megint leküldte Főangyal-hadsegédét a Toronyhoz, azzal a határozott paranccsal, hogy lásson, füleljen, szimatoljon-imatoljon!
A Főangyal szót fogadott, leszállt, szimatolt, visszaszállt, jelentett:
- Babilódítóniában betolták a kerekasztalt, a néppel jól kitoltak, és a birodalmat nagy lódítások közepette átkeresztelték Babilopitóniának.Neki is lódult a lopitónia! Nincs félnivaló: a Torony alig-alig épül, csak a pláza épül, gigantoskodik, a nép viszont gyorsan leépül...
Az Isten azonban újfent csak a fejét csóválta:
- Ejnye-ejnye, azért mégiscsak biztos, ami biztos! Kerekasztal-kerekség: megegyeznek, s itt a vég! Ismerem már őket, előbb kedvesek, azután nyelvesek, majd ezt-azt megnyesnek.. előbb szenteskednek, aztán szentségelnek..előbb imádkoznak, aztán titánkodnak..Megépül a Torony, kívánják a torom! Inkább összezavarom a nyelvüket, legyen bábeli zűrzavar a fejekben..
A Főangyal úgy gondolta: ez felesleges, az emberi fejekben enélkül is nagy a zűrzavar,
és különben is minek nyelvösszezavarással foglalkozni, ha úgyis pénz beszél, kutya ugat. Erre vonatkozó eltérő nézeteit azonban nem közölte az Úristennel, mert az Idő folyamán már ragadt rá valamicske az isteni bölcsességből.
No, szóval, az Isten egy nyelvből sok nyelvet csinált.Jól tette? Lehet, nem tudom.Nem vagyok nyelvszakértő.Imádom ugyan a marhanyelvet, de csak füstölten, - és a marha többi részétől elválasztva.Bizonyos - Hungaryban is gyakori - nyelvműveletektől viszont undorodom.
"Isten szeme mindent lát" - emlékezem a gyermekkoromban használatos verses figyelmeztetés első sorára, melyet már fentiekben is említettem, de most elárulom, hogy utána ez következett másodiknak: "el ne lopd a léniát."A lénia /vonalzó/ megőrzésére Isten ilyetén való felhasználása-kihasználása akkortájt se tetszett túlságosan, de később e kétsoros versikét még kevésbé kedveltem, mivel nem tudtam magyarázatot találni arra: mint lehet, hogy, amíg annyi érdekes és értékes verssor kiment a fejemből, ez a primitív hülyeség makacsul bennemaradt.Nos, ha Isten szeme mindent lát is onnan fentről, a Mennyek Magasából, nem biztos, hogy mindent hall is.Erre utalhat, hogy nemrégiben lejött onnan ellenőrizni: soknyelvű-e még a világ itt a Földön vagy ismét egynyelvűvé lett? Épül-e újra Égigérő Torony - vagy nem?
Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy éppen engem keresett fel, Álompalotámban.Szűk kis lakásomban biztosan feszengtem volna ily fenségesen hatalmas vendég láttán, habár az első keresztények is szegények voltak, és az Úristen talán jobban tiszteli a tisztes szegénységet, mint a tisztességtelen gazdagságot, node ettől szűk lakás még nem feltétlenül lesz tágasabb. Álomkastélyomban azonban nincs miért szégyenkeznem, ott még saját lidércem is van a lidérces álmokhoz.
Megnyugtattam Istent: mit se féljen égigérő tornyoktól! Ha fel is építik azokat valameddigi magasságig a terroristákat üldöző terroristák, majd felrobbantják a terroristák, ha pedig esetleg a terroristák építenék fel valameddig, akkor meg a terroristákat üldöző terroristák bombázzák le azokat.
Belátta, hogy igazam van, jobb kedvre derült az Úristen, különösen, amikor nagy meglepetésére kiderült: ugyanazt értem Szabadság alatt, mint Ő, a Demokrácia definíciója is azonos kettőnknél, sőt az Ember fogalma is ugyanolyan búslombúan lehangoló nálam, mint Nála.Utóbbinál tapintatosan nem tettem célzást a Teremtésre, nem akartam ugyanis megharagítani az égi hatalmat és hátralévő időm egyrészét a Nagy Hal gyomrában tölteni.Különben is tudom, hogy megfordult a mondás: Isten tervez, ember végez.Sajnos.
Ezt követően - keresztkérdésként - azt keresztkérdezte tőlem az Egek Ura: szerintem mi is az a diktatúra?
Elmosolyodtam:
- Dikta-túra? Az a szokásos esemény, amikor Tengerentúli Szakállas Uncle Samu Bácsi, a Nagy Lézernádpálcás Tanító, átlégitúrázik a világ másik tájára és onnan lediktálja a kemény, izzasztó házifeladatot a többi országnak! No, a sok báb...akarom mondani bab...vagyishogy nem babra megy a játék, mert Samu Tanító Úr akkora körmöst tud adni azzal a lézeres nádpálcával!
A Jóisten jóságosan elmosolyodott.Már láttam, hogy nem fogok Babits Mihály Jónásának sorsára jutni: nem lesz se sivatag, se cethal.Az a pokolravaló Ninive meg úgyis itt a nyakunkon, azon az Isten se tud segíteni!
Az Egek Ura búcsúzóul szeretetteljesen rámkacsintott:
- Úgy látom, fiam, ha, szerencsére, nem is lesz többé egynyelvű és égbebökően tornyos a földi világ, mi azért egy nyelven beszélünk! Csak az a Samu meg ne tudja...