Egykor izzó,
lángoló szerelmünk
a messzi múltnak
hamujába elenyészhet,
miképpen megeshet
a hatalmas sziklákkal,
hogy apró-cseprő
kavicsokká lesznek.
Semmivé lettek
a régi vágyaim,
csepp alakúra dermedtek
egykor szép szavaim
immár matt szívembe,
kifakulnak lassan
kettőnkről szőtt
csodás álmaim
Fagyott szívemre
gúnyosan lehel a múlt
már hinni sem akarja,
hogy egykor éltetett
a valaha boldog mosoly,
bánatba borult
és el kell fogadnom,
hogy erre született.