Még hajnali harmaton
csusszan a gyermek
kiscipős lába,
de látva a reggeli fényekben
bújkáló lombokon röppenő apró madárka
cseppnyi kis rezdületét,
úgy tekint szét, mint mindenütt táruló
őzike szeméből ámuló -

tavaszünnepi égi csodára !

Még látni a röppenő
szárnyas csapatnak
nap sugarán át
fény felé ívelő útját,
a kékszemű lányka önfeledt tánca
bűvöl a fűben száz kis bogárkát
hallgat a tücsök
füleli hangját a gyermeki dalnak...

és vaddisznó ballag egy ősi csapáson.

Még surran a gyíkocska
tisztást keresve
hogy napfény-melegre tárja ki bőrét,
és sikkant a gyermek
mert bokor alatt lelt meg
egy fűszálon ballagó
kényelmes nyálkáján csusszanó
gyöngyházú csiga- bigát...

Hát..

így zsong a tavaszi világ!