Ki kap többet,
Ki ad kevesebbet...
Ki méri, az nem élt
Szerelemben.
Hisz Ő
Mindenét oda adta.
De Te, aki kaptad,
Tudtad-e -Érezted-e
Hogy Te vagy
A világ leggazdagabbja?
Ne mérd hát,
Mert nem mérhető,
Gyönyörrel-kínnal érezhető.
S mikor fáj,
Vergődik a szív,
Reccsen a borda,
Úszik a lélek,
Vérzivatarban.
Könny áztatja
A smaragd szemet.
S csak várod, lesed,
Lesz-e ebből neked
Ismét kikelet?

Talán lépni kéne felé..
Letörölni könnyét,
Megfogni a kezét,
Keresni vádló tekintetét..
S hallgatni mikor
Fájdalmát önti ki rád.
Hagyni lecsorogni,
Könnyeddel lemosni.
Majd eláll a sós-eső,
Szivárvány jő elő
És akkor kirohanni,
Könnyű- szerető szívvel futkosni,
Kéz-a kézben,
Mint hajdanán
Egy-egy nagy zápor után,
Mikor kitisztult,
Újra felvidult
Az ég és a természet.
Úgy lenne jó...