A múlt éjjel leszakadt az ég,
az égi harangokat démonok verték,
angyalok siratták ezt a korcs világot,
tán hitték, könnyük elsöpri
a dús emberi mocskot?

Az ablakban megigézve bámultam a vihart,
s hittem is ,meg nem is:
e világ nem soká tart!

Egynek sejtettem magam
akkor a Mindenséggel,
bár az érzés nem hagyott el:
nem vagy más, csak porszem!

Villám-hasította sebből
ezüst-cseppekben dőlt a vér,
egy látomás, mi felderengett:
nem kell szebb halál ennél!

Égi szigony vessen földre,
szálljon meg az égi fény!
Így távozni e világból,
jöjj új küzdés, egy új célért!