Nem gondoltam ma Rád!
Hiába volt langyos a hajnal
mégis éreztem,
milyen kegyetlenül csíp
végig a fagy
A telefon is néma maradt,
a világ zaját, szívem
csenddé szűrte át
Nem gondoltam ma Rád!
Akkor sem
amikor láttam
a tőled kapott orchideát, amint
gyönyörű bimbót hajt,
kínzott, fojtogatott
a végtelen szomorúság
Nem gondoltam ma Rád
próbáltam betemetni a
szívembe lévő árkokat
s nem idézni magamban
folyton, utolsó
kimondott szavadat
Nem gondoltam ma Rád
akkor sem
amikor csurom vizesen
álltam, a zokogó ég alatt,
amikor keserű könnyem
az esővel összevegyülve
végig mosta arcomat
Nem gondoltam ma Rád!
Akkor sem
amikor szorosan öklömbe
szorultak, a törékeny ujjak
amikor dacod, büszkeséged
erős falaknak bizonyultak
Nem gondolok Rád most sem,
amikor az est illata
körül ölel csendesen
amikor két tenyeremben
szomorú arcom megpihen
Holnap se gondolok majd Rád!
Amikor hajnalba
magamban szívom
kávém finom illatát,
amikor kínzó hiányod
szívemben furakszik
s belemarja magát
Nem gondolok majd Rád