Noét, aki az ördögnek se akart lemondani jámborságáról, becsületességéről, valóban az Isten választotta ki hű emberének.Ezt, úgy vélem, nem szükséges bizonygatnom, hiszen ilyen túlontúl, makacsul jámbor ki másnak kellene?! Elég szétnézegetni a világfiaskodó Globálnagyvilágban, vagy az azt olykor majomként utánozgató kis Hungaryban, rögtön látni: akárcsak máskor, most is igazam van.
Nem volt ám könnyű Noé sorsa! Igaz, lelkében nem kellett két urat szolgálnia, vagyis az Urat, meg Mammon Nagyurat is.Node, az Úr fent volt a Mennyekben, Mammon Aranynagyúr pedig itt lent a Földön, Noé országában.A többit elgondolhatják, főleg, ha kicsit elgondolkoznak a világtörténelmen!
Azt hiszik talán: Mammon Nagyúr még Noét is megkísértette, le akarta kenyerezni, azazhogy kalácsozni? Tévedés! Az Aranynagyúr Főpapja így szólt a hihetetlenül jámborhoz:
- Te csak maradj hű Istenedhez, együgyü-jóügyű Barátunk! Tudod: ma így, holnap úgy..Ha esetleg beüt a Vízözön, mi is átforgatjuk köpönyegünket a Te hajódra, amit istened megépíttet veled! Olykor még ruhát is vált az ember, akkor istent miért ne válthatna?!
Erre Noé dadogott valamit, olyasfélét, amit naív jámborok szoktak, hogy inkább meg kellene előzni a Vízözönt, mert ő úgy tudja az isteni félszavakból: az ő istenhajóján csak az ő családja, meg állatok lehetnek..
Aranynagyúr Főpapja azonban Noé vállára csapott:
- Állatok? Nézz ki házacskád ablakából, aranybogaram! Nem látod kik öldöklik egymást bunkóval, karddal, lélekmérgezéssel? Hát emberek ezek, - és nem állatok?!
Erre Noé nem tudott mit felelni, csupán szamara iázott és néhány birkája bégetett hevesen,
tiltakozón: méghogy ezek az emberek állatok volnának?! Kikérik maguknak minden állat nevében!
A készülő Özönvíz híre hamar lejutott a Földre, mivel már akkor is voltak ügynökök, habár ügynöktörvény még nem, mert mégiscsak előbb volt a tyúk, mint a tojás, amit különben, mire a törvénytyúk kitojja, már megsüthetnek a kíváncsiak, mivel addig is minden napra jut egy törvénytelen tojás, ügynöklistával, a madárinfluenzás baromfit vásárlóknak, ajándékul. No meg a Blikkel szenzációlap elődje is létezett, amelyik megírta kinek szeretője vétkezett és vetkezett, és mikor, hol, - és hogy valami hullani fog az égből.Ez utóbbi égbőlhulló lehet, hogy manna lesz, lehet, hogy Hanna anyja lesz, az a hamukázó zenésboszorkány, vagy talán addig titokban tartott dalos szerecsengyerek..de az is lehet, hogy tartós, világországos eső.
Utóbbi jött be a felsoroltakból: az eső.
Addigra azonban elkészült Noé bárkahajója és megtelt Noé egyelőre jámbor családtagjaival, meg az állatokkal.Minden állatfajból egy párat /egy hímneműt és egy nőneműt/ vett fel Noé,
szerződéssel a későbbi valóságshowhoz.Isten pedig a Nagy Bárkaépítő élmunkást kinevezte
hajóskapitánynak.
A közhiedelemmel ellentétben nem Noén, még csak nem is a jóságos Istenen múlott, hogy a bárkára Mammon hívei nem jutottak fel.Nem! Ennek oka egy Archimedész nevű ókori tökfilkó fürdővizes tétele volt.Annak idején nekem is meg kellett tanulnom: "Minden vízbe mártott test, kisangyalom, a súlyából annyit veszt, kisangyalom, amennyi az általa kiszorított víz súlya, kisangyalom".Megtanulni megtanultam, mert nem jó ujjat húzni a poroszos iskolahatalommal, de eszem ágában sem volt elhinni ezt a csacskaságot.Noé idejében azonban Mammon Nagyúr hívei elhitték és zsebeiket, tarisznyájukat, hátizsákjukat, valamint hasizsákjukat megtömték arannyal, gondolván, hogy így nagyon veszítenek súlyukból a vízben, gyorsabban elérik a bárkát, ráadásul lesz mivel bearanyozni életüket az Özönvíz után.Nagy meglepetésükre a vízben nem a súlyukból veszítettek, hanem az életükből. Hja, nem jó a túlzásba vitt hiszékenység, de már csak ilyenek a népek!
Az úszó bárkát Noé kapitánynak igen könnyű volt kormányoznia, mivel azt magától vitte a víz, így a kormányos állását eleve megtakaríthatta.Ezen nem kell csodálkozni, a víz mindig visz valamit, napjainkban is, hol ciánt Romániából, hol szemetet Ukrajnából, hol pedig saját vízárát felfelé, a Hungarian köznép közbánatára.A vízfejűeket, persze, nem viszi el, igaz, azok sokkal magasabban vannak az Ararát csúcsánál..
Ha a bárkát kormányoznia könnyű is volt Noénak, saját, vele összezárt családját annál nehezebb. Próbálták már a családkormányzást? Ha igen, nem kell részleteznem a dolgot, ha nem - úgyis hiába tenném!
No, szóval a bárkán eltöltött, egyre pokolibb idő után jött a galambocska a zöld olajágacskával.Ez már azt a Reményt jelentette, hogy a bárka hamarosan leparkolhat valahol.
Noé kicsit aggódott, hogy miből fogja kifizetni az istentelenül magasra felemelt parkolási díjat, de bízott benne: megsegíti az Isten.Már csak ilyenek a jámborok!
Fel is segítette Isten az öreg bárkakapitányt, meg annak családját hajóstul, állatseregestül az Ararát nevű hegyre.
Ezt követően a megmenekültek egykettőre elszaporodtak, sőt, már egynegyedre-kettőnegyedre az egész Özönvizet elfeledték, ami nem lett volna baj, de vele együtt a jámborságot is, sőt, utóbbit még előbb, mert már egytizedre-kettőtizedre egymást vigan tizedelgették.
Az egész Özönvízből az a mondás maradt meg, hogy "Utánunk az Özönvíz!" /ezt Hungaryban meglehetősen túlhasznosították/.Én azonban, nem hiába vagyok ilyen kis különc, senki által nem kedvelt Hungarian, csak felteszem az Özönvízzel kapcsolatban a gondolkodtatásra szánt kérdést: "..hátha előttünk?!".
Feltenni felteszem, de azt is felteszem: merőben hiába.A nagyvilág népei számára a gondolkodás nagyon fárasztó dolog, azt inkább ráhagyják néhány kutyába se vett jámbor bölcselőre.Ha nekem is ez a sorsom, hát ez a sorsom, - akkor se Mammoné a csókom!