Egész éjjel, egy csodás, gyönyörű szem pár gazdájára gondoltam. Aludni sem bírtam, egy szemet sem. Milyen csodás a magyar nyelv, szem-re gondoltam és nem aludtam szem-et sem.....Nem bírom tovább, mindenképpen találkoznom kell a hölggyel újra. Oly kedves, s mégis oly félelmetes. Csupa-csupa ellentmondás. Mint az igazi, a nagy betűs, NŐ. Az az igéző szem pár, amiben oly sok gyengédséget látni, és mégis mindig megsebez, és a seb nehezen gyógyul. Kedvessége, az aggódása, ahogyan szeretne megóvni a fájdalomtól, az együtt érzése, már-már megható, egyszerűen mesébe illő. Félek, rettegek Tőle, de mégis rohanok hozzá. S ha mégsem megyek el a találkozásra, Ő megért, pedig igazán magamat bántom vele. Én szenvedem meg.
Tegnap betömték egy fogamat, az éjjel belenyilallt és azóta folyamatosan fáj.
Muszáj vagyok visszamenni,minden idők legszebb szemű doktornénijéhez, azt hiszem, most már ki kell húzni.

2007-05-31 hajnal5óra 10perc