Játszik
a reggel a fénnyel
és kéjjel
nyújtózik a nap !
Talán marad még kicsit.
Felhő takarja bal szemét
mikor a földre néz,
mert nehéz
meglátni a fürge felhők alatt
hol matat
a kerge gerle
magvakat keresve,
hová bújt a bogár a madár elől,
hol fut a gyermek a labda után
ilyen korán,
mit cipel az öreganyó
földet súroló szatyrában,
ébred-e a hajléktalan a padon,
vagy vadon erdőt jár-e még álmában,
nyilnak-e ablakok az égre,
mosolyog- e végre a láztalan beteg,
hallik e dal,
zengnek-e énekek,
mert szomorú földre csak bánatos
csatakos
tavaszi szél jöhet.