Akkor fogalmazok eképp: Ennek a versnek nincsen mondanivalója. Nem keres igazságot, sem felsőbb titkokat. Csak egy kép.
De egy olyan kép, aminek hajszálra olyan a hangulata, amilyennek azt írása előtt elképzeltem -- természetes, hogy büszke vagyok rá.

Gabriel, nagyon köszönöm hozzászólásodat, de nem, nem értetted meg. Először is sosem ez a cél, hogy megértsék, mit akarok mondani -- hatmilliárd ember hatmilliárdféleképpen érti valahol félre még a legegyszerűbb gondolatainkat is. A cél mindig csak egy hangulat, egy kép átadása. De leginkább egy fehér papírlapé, amibe az olvasó azt képzelhet, amit csak lelke épp megkíván.


De, hogy mondjak valamit, aminek köze is van ehhez az alkotáshoz - ez a vers testeink halálakor felszínre törő hormonok, vegyianyagok hatásáról szól percepcióinkra és lelkiállapotunkra.

Ezek után, történetnek, mondanivalónak mindenki azt képzel bele, amit akar. Valami személyeset, amitől személyes lesz a vers is. Mert nekem már nagyon az.

Jézus.