-Szia. *köszönt rá hangosabban a guggoló lányra, noha maga sem tudta minek ily hangerővel. Természetesen mint egyéb más esetben, most is sikerült a szívbajt hozni a másikra.. legalább is ezt várta. Sarah csak felpillantott egy röpke időre, majd a sepréssel foglalkozott tovább. Hamar végzett, nem tartott sokáig egy szem pohár összetakarítása, annál is inkább hogy üresen ácsorgott a pulton.*
-Beum meg fog ölni... *sóhajtotta maga elé kissé szomorkásan, kissé tréfásan.* -Amúgy szia neked is. *Noel felé fordult s rámosolygott.* -Hát te? Éjnek idején itt lófrálsz? *érdeklődött, s Noel meglepő őszinteséget vélt felfedezni a dallamos hangban, csillogó tengerkék szempárban.*
-Ö.. hát, gondoltam betérek, fárasztó napom volt. *Ösztönösen beletúrt rövid hajába, majd kezét csípőre tette.* Segíthetek valamit? ~Mi az isten ütött belém...~ *tette hozzá gondolatban miközben hol a padlót, hol Sarah-t figyelte. Mélysötét szemeinek fénye teljességgel elsöpörte. A lány felkacagott, majd sarkon fordult és kidobta a szemétbe a maradványokat, a seprűt a lapáttal egyetemben a helyére tette majd visszasétált Noelhez.*
-Nem kell köszönöm...
-Értem... *sóhajtotta Noel, s magában már könyvelte is el a "vereséget", majd lassan fordult az asztala irányába.*
-Ez a cica egyszer még rombadönti ezt a helyet. *Megfordult a hangra s új szárnyalást kapva visszalépdelt a pulthoz, ahol Sarah végezte ügyes-bajos teendőit.*
-Milyen macska?
-Hát amelyik lelökte azt a poharat... istenem, Beum meg fog ölni. Tudod.. kristálypohár volt, és nem is a legolcsóbb fajtából.. és most ripityára törve durmol a kukában. *magyarázta a lány, Noel pedig akarva akaratlanul elhúzta kissé a száját. Kissé gyerekesnek vélte a viselkedését, holott érett nő állt vele szemben, nagyon is érett s szemrevaló teremtés.* -Miért, mit gondoltál? Tán egy szellem lökte le? *kacsintott Noelre aki elmosolyodott.*
-Azon se lepődnék meg ami azt illeti. *hamiskás félmosolyát arcán hagyva beszélt tovább.* -És hogy kerül ide egy macska?
-Barátnőm kért meg hogy vigyázzak rá, Christian... a cica neve, jajj de elven és konok. *Sóhajtott fel, majd a pult mögé sétált, és töltött egy csésze teát Noelnek, aztán körbenézett mily teendője akadna még, de szemmel láthatólag semmi.*
-Köszönöm, ez nagyon finom. *Megnyalta a szája szélét, minden csepp zamatát élvezte az almás-fahéjas nedűnek.*
-Házi recept. Egy kis fahéj, egy kis alma, néhány rózsaszirom, nomeg egy csipetnyi titok. *Mosolyodott el Sarah, s ezután percek teltek el néma csendben. Noel a teát fogyasztotta, életében nem ivott ily finomat, a lány pedig csak nézett ki a fejéből. Dehát örökkön sürgött-forgott, nem volt az az isten aki néhány percnél tovább egy helyben tudta volna marasztalni. Most sem volt másképp, röpke sóhajjal kilépett a pult mögül, majd körbenézett.*
-Ciccc ciccc... Christian.. ciccc. *Próbálta csalogatni a macskát, kevés sikerrel. Aztán elindult abba az irányba amerre eliszkolt.* -Cicc.. Chris... ciccc. *próbálta mégegyszer.. ezerszer. De semmi. Noel figyelte a lány ténykedését, s a tű a szénakazalban tipikus esete jutott eszébe, még el is mosolyodott a csésze takarásában.*
-Ha valóban olyan konok ahogy mondtad, szerinted erre idejön?
-Hát ilyet... *tette csípőre a kezeit s erőst meglepett arcot próbált vágni.* -Te pimaszkodsz velem? *méginkább magáraerőltette a játékosan sértődött mimikát, mely szemmel láthatólag nem igazán jött be, Noel csak parányi félmosolyt produkált.*
-Nem.. soha. Csak hát ez így logikus.
-Ez itt nem épp a logika háza... *kuncogott Sarah, majd tovább ciccegett, aztán egyszer csak maga is belátta: hiába minden. A pultra támaszkodva kis sóhaj kíséretében adta fel a keresést.* -Nahh jó... ez ma egy ilyen nap úgy látszik. *Egy pillanat nem sok, addig sem maradt egyhelyben, megunva a tétova támaszt máris az asztalok közé sertepertélt és a mécsesekkel bíbelődött. Amik elhalófélben voltak átadták helyüket az újaknak, Sarah gyorsan meg is gyújtogatta őket szépen sorban, halkan dudorászva. Noel lopva figyelte a lány mozgását, eleven lényének minden szikráját s újfent azon kapta magát hogy mosolyog, miközben a teát szürcsöli. Aztán feltűnt neki, hogy az új lángocskák mily gyorsan pislákolnak fel Sarah ügyködése folytán.* ~Öngyújtó...~ jutott eszébe a kézenfekvő megoldás, csakhát kattanást sem hallott, s mire ez újból eszébe ötlött máris követte az újabb magyarázat.* ~Benzines...~ *Persze ezek után mégfurcsább grimasz kezdett az arcára kúszni, mit is keres egy ilyen törékeny teremtésnél benzines öngyújtó. Talán a fáradtság, talán más okán, de gondolatait a gyors tűzgyújtásról elhessegette, illetve préselődtek azok maguk is az egyre nehezedő szemhéjak súlya alól.*
-Nem szerencsés állva elaludni. *Nevetett rá a lány, tenyerében az elhasználódott mécsesekkel. Noel reflexből felkapta a tekintetét, de nem követte Sarah-t csak úgy a falakon pihenő képeket szemlélte, akárha évtizedek óta csak ezzel foglalkozna: képek üveges bambulásával - nem pedig a porok, kenőcsök és táraasztalok bíbelődésével - és most valami igazán csodálatosat vél látni.*
~Ideje lenne aludni~ *sóhajtott, s épp szót emelt volna, mikor Sarah kétségbeesett pillantásával találta szemben magát, és eképp történhetett az is hogy csendben maradt.*
-A fene vigye el! *mérgelődött, kezében pedig egy fáklyát tartott, ami igazán furcsán festett a neonok, villanykörték és ki tudja miféle lámpások világában.*
-Mi történt? *az álmosság egy pillanatra tovaillant, s éberen igyekezett figyelni, már-már ugrásra készen.*
-A kamra... leszökött a kamrába. *lehelte.*
~És??~ *gondolta, s eme érzésének jelet is adott, arcán az izmok kis, értetlen fintor formáját kezdték magukra ölteni: Mi ebben a világrengető tragikus szenzáció? Sarah ezt látván sóhajtott egyet és magyarázatba kezdett volna, csak éppen nem tudta hol kezdje. Hebegett-habogott kicsit, aztán feladván a dolgot végül csak ennyit szólt.*
-Segítesz megkeresni?
-Persze. *bólintott, bár fogalma sem volt mi ez a hajcihő. Elfolytott egy ásítást, miközben az arcát masszírozta át a kezével. Legszívesebben egy puha ágyba vágyott, Eric Clapton akkordjai nomeg semmi fény társaságában, ehelyett a lassú kezű zenéje sehol, se ágy, és még sötét sincs, ehelyett Sarah állt előtte egy fáklyával, kétségbeesett arccal, miközben halk fuvolaszó szórta ólomporát a szemeire halovány félhomályban.*
~Már álmodom..?~ *ötlött fel benne a gondolat, de ideje nem sok volt eltöprengeni annak mélységeiben, hisz a lány kézen fogta s máris vezette a pult mögé, onnan a konyhába.. annak végéből nyíló ajtók egyikén pedig le egy kis pincébe. Hála a fáklyának nem bukott orra, bár korábbi kételyei miszerint már álmodik egyre erőst kezdtek megbizonyosodni.*
-Teljesen, mint a középkor.. *csodálkozott rá a kis helységre, ami végtelenül egyszerű berendezéssel bírt. Régi, egyenetlen kövekből kirakott fal, s szúrágta gerendák merevítette vonalak határolták. Sarah előre ment ő pedig követte, egy résnyire kinyílt, ódon ajtóhoz. A közeli fáklyatartóból kivett egy újabb példányt, majd meggyújtotta a sajátjával. Pillanatok múlva már ketten ácsorogtak a lángok fényében.*
-Igazából nem szabadna oda lemenni. *Kezdte kissé halkan, miközben egy kósza aranyszín tincset a füle mögé tűrt.*
-Mármint kinek?
-Hát... nekem, de neked meg főleg nem. *adta meg az egyszerű választ, majd töprengett kicsit hogy végül is mi legyen. Noel ezt megérezvén szólt közbe.*
-Ha ebből csak baj lesz akkor...
-...hát mindegy, legfeljebb háromszor leszek lenyakazva a kettő helyett. *vonta meg a vállát.*
-Még jó hogy csak egy fejed van. *mosolyodott el Noel, és Sarah is felkacagott. Az ódon, hideg pince egy csapásra megtelt valami kellemes bizsergéssel, még ha csak ideiglenesen is. Noel feszülten tekintett körbe.* ~Hát mégis lesznek igaz boszorkák, sohase volt lények...~ *parányi, gúnyos félmosoly kúszott ajkaira, amivel próbálta magát nyugtatni, legbelül persze lassan azt sem kezdte érteni, merre is van.
Sarah beljebb tolta a vaskos tölgyfaajtót, mely fájdalmas nyikordulással tárult ki s elindult a sötétség felé, Noel pedig követte, még ha nem is volt biztos benne hogy ez jó ötlet.*