De jó volna, ha angyalok lehetnénk
és puha bárányfelhők erezetén
veled együtt ülhetnék,
a szél simogatna lágyan minket
az esőcseppek, forró izzó
vágyainkat hűtenék
De szép volna, ha onnan fentről
a világra tekinthetnék,
az emberek jóságán
messziről gyönyörködhetnénk
Nem volna olyan szembe tűnő
a rosszakarat, az irigység
az emberi pökhendiség,
mert tudod, nagy távolságból
elvesznének a részletek
Csak Téged látnálak magam mellett
csak benned lelném örömöm
nem volna senki, ki belekötne
mondván, hogy nem ide illő
Láthatod, változtak az emberek
olykor szégyellned kell érzéseidet
letagadni, torzítani,
az színtiszta, valódi szerelmet
mert van egy mérce,
melyet ember készített
Kár korlátokat emelni
és ezek közé terelni
azt, mi szabadnak született!
Engedd, hogy úgy szeresselek
ahogyan sokan, szeretni nem mernek
liánként, tested köré tekeredjek
Istenként égig fölemeljelek
Hisz addig élek, míg Téged szerethetlek!