Rád gondolok, akácillatú csendben
felidézem, bársonyos csókod ízét
szívedből eredő, őszinte szerelmed
már könnyek ölelik át, szemem íriszét.
Úgy hiányzol, oltsd csókjaiddal szomjam
nyújtsd felém simogató kezed
üde illatodat, úgy magamba szívnám
úgy hallgatnék csendben, hogyan ver a szíved.
Tudd, ma éjjel álmaidba bújva
keresem szüntelenül kezed melegét
szorosan hozzád simulva
várom, hogy szűnjön köztünk, ez a messzeség.