VITRINKATONÁK

A katonák tankjaikkal, légvédelmi ágyúikkal és más fegyvereikkel nem csupán a két üvegszekrényt foglalták el kis lakásunkban, hanem a beépített szekrényekből is hatalmas területeket.Hódítanak, mint a valóságban.Fiam katonái ők, mundérjuk, felszerelésük drága, mert méretarányosan élethű.
Egy pillanatra elgondolkozom azon, hogy fiam sohasem volt katona és életkoránál fogva sem tudhatja milyen borzalmas dolog is a háború.E gyűjtőszenvedélye nem több, mint jámbor hobbi.Talán tilos gyűjteni a háborús emlékeket? Sokan teszik ezt.
Sajnos azonban mégsem teljesen ártatlan dolog katonai események, győzelmek, vereségek, emlékek kritkátlan dajkálása.Inkább a háború, az erőszak elutasítására-elítélésére kellene nevelni, rábírni, kortól függetlenül, mindenkit.
Egy láthatatlan tükörből azonban visszavillan az igazság: ez nem lehetséges.Nagyhatalmak óriási keze emeli a bábukat itt is, ott is a hatalmas sakktáblán és különös matt lehet a vége: a játékosok mindkét oldalon veszíthetnek.Sőt, esetleg végleg elveszítheti a háborút az értelem az értelmetlenséggel szemben, - és ideje volna már, hogy erre gondoljon az emberiség!

ISKOLAI HAJSZA

Egykori iskolaidőmben csak matematikából éreztem, dolgozatíráskor, a siettetést, ebben azonban közrejátszott az átlagosnál kisebb matematikatehetségem, ami az ördögi kört táplálta egyedi esetemben.
Manapság azonban divat lett a hajsza, még irodalomból is, a mániákus időre-kész-kell-lenni-vele sürgető tesztelés.Ki merem mondani, le merem írni, ha a hajszolók táborának nem is tetszik: ez végtelenül káros és ostoba dolog.A szépirodalom, az olvasás megszerettetése helyett jön a végeredmény: sokan felnőttkorukra még olvasni sem tudnak rendesen.Akik igen, azok jelentős részénél is eltűnt egy életre az igény az értelmes írásra, értelmes beszédre.
Mindezt a pillanatok tükrében oly gyakran észre lehet venni, de az ember csak legyint: sokszáz év értelemre-törekvése után is még mindig győz az értelmetlenség.

RIGÓ AZ ERKÉLYEN

Az emberek tavasszal, nyáron, ősszel sokszor látják a feketerigót.Valamikor, nem is olyan túl régen, erdőkben megbújó félénk madár volt, de azután beköltözött az ember környezetébe és megszokott minket, mi is őt.Nemigen szoktunk ügyet vetni rá.
Ám télen, amikor havas-jeges a világ, a feketerigó leszáll erkélyünkre eszegetni az odakészített sárgarépát és szalonnadarabkákat.Adagját múltkor egy kis reszelt sajttal is megtoldottam.Ilyenkor néhány percre a család érdeklődésének középpontjába kerül.
A pillanat megmutatja a lényeget: nem törődünk vele amikor jól megy dolga, de azt nem akarjuk, hogy a tél elpusztítsa.Mennyi mindennel vagyunk így: a baktató hétköznapokban ottléte alig tudatosul, de felfigyelünk rá, ha lecsúszóban van az élet pereméről.Ám igaz, ami igaz: sokszor hamarabb felfigyelünk, ha feketerigókról van szó, mintha emberekről.Embertársainktól ugyanis félünk..és hogy miért - azon eltűnődni, arra magyarázatot találni már korántsem elég néhány tükörpillanat.

ÉGBOLT

Az égbolt sokféleségével akár az ember lelkének mása, lenyomata is lehetne.Ezt mutatja a magasság fenséges tükrében sok-sok pillanat.Felhőkből a fénydús-fehér báránykáktól kezdve a legsötétebb pokolfellegig mind megjelenik rajta idővel.Színe halvány tündérkéktől a kék minden árnyalatát megmutatja nekünk, valamint, a napocska jóvoltából, a pirosét is.
Az égbolt azonban, ha nem is mindig vídám, sokkal többször békés, nyugodt, mint az emberi lélek.Haragvó-villámló, fenyegető pillanatai ritkák.
Az ember az égbolttól is tanulhatna, - ha akarna.

LÉGY

Késő őszre kevés légy marad életben, meghúzzák magukat valahol és átvészelnipróbálják a telet.Néhánynak sikerül.Ezek utódai árasztják el később a tavaszi-nyári világot.
Találó mondás, hogy "szemtelen, mint a légy".Számomra rejtély - talán biológusok meg tudnák magyarázni - miért száll vissza-vissza az emberre az elhessegetett légy.Honnan veszi ezt a vakmerőséget, ezt a kötözködő-kedvet?
Sok-sok volt-pillanatra emlékezem: rovarrokonai általában menekülnek az embertől.Egy picike bogarat például nehéz az eléje kitett papírlapra irányítani: menekülni igyekszik.
A légy reflexei sokkal jobbak ugyan az emberénél, de azért az ember légycsapóval, vagy jobb híján ennek rögtönzött alkalmi változatával, hathatósan védekezhet.Sok szemtelenkedő légy megjárja, mert hiába a szorosan mellette lecsapó figyelmeztetés, néhány izgatott kör után megint csak visszaszáll.
Nos, mint annyi mindenből, e légy-végzetekből is levonhatná az emberek egyrésze a tanulságot: a bátorság nem azonos a vakmerőséggel, élete könnyelmű kockáztatása értelmetlen és elítélendő.Levonhatná, de ezt, akárcsak a légy, nem teszi meg.