Lépek
csöndes kis ösvény
színes pávamadarak
röppennek nyomom előtt
mindenben béke
Megnyugvás

fájt a gyomrom
megfeküdte
a sok irgalmatlanság
de többé már
nem kell táplálék
levegő kell
vaníliaillatú hűs szél
vaníliaillatú fagyos kielégülés
ijedt őzszemű tollak
sárga foltokon tűnnek fel
a hegyek szigorú sziklameredélyei
felrepegetett nyíló virágsebek
meredező porzó-varratok
összeforrt fuldokló páfrányszájak
tépi a hajam
a sikoltó erdő
a rettegő növényrengeteg
ma mind egyek leszünk
de én már nem félek

Lépek
kiáltozó ösvények
pánikban verdeső esőmadarak
mindenben ott van
a dinamikus diszharmónia
a szakadék szélén túli
Megnyugvás.