Ez egy vers neked,
Arról, amit az egyik legjobban
Szeretek rajtad:
A szemed.
Sosem láttam még ennél gyönyörűbbet
Mindig meglátok benne valami újat,
Minden-színű, tényleg.
Mikor a messzibe révedsz
És a világ visszatükröződik benne,
Mint egy gyöngyben,
Kételkedni kezdek
Talán a világ az,
Ami szemednek tükröződése,
És minden benne tőled van.
Szeretem, ha rám nézel
Olyankor hozzád tartozom,
Én is szemed világában vagyok.
Szinte érzem is, ahogy belezuhanok,
Vagy mint kakaó a tejbe,
Beleolvadok.
Ilyenkor mindig puhára érkezek,
Szembogarad mélységes feketéjébe,
És az azt ölelő barátságos barnába,
Hogy csillogó kéket lássak kitekintve,
És kavargó szürkét, meg zöldet.
Szebb, mint bármi más,
Titokzatos, érzéki kavarodás.
El is akadtam.
Hiába van rajtad annyi csoda,
Mint te magad
Mikor a szemedet figyelem
Semmi más nem létezik.
Lelked egy része
Biztosan ott lakozik.
És lakozom én is,
Valahol mélyen,
Szeretve téged.