Van egy lány, akit nagyon szeretek
Igaz barátnő, kit el nem feledek.
Nem mesélek neki saját gondjaimról
Tudja mégis mikor van nagy gond.
Volt már hogy kérdezte: "MIért vagy szomorú?"
De én letagadtam, holott szívem zokogott.
Ő mindig elmondja, ha valami bántja
Csak én nem vagyok igaz barátja.
Sorsát én minig szívemen hordom
De hogy ő rólam semmit sem tudjon?!
Nagyon bánt a dolog, hogy nem mesélek
Nem is tudom, hogy mitől félek.
Megbízok benne! Tudom Ő nem bánt meg
Csak én bántom őt mert nem mondok mindent meg.
Tudja ő hogy ez van, mikor csak nézek
Semmit sem szól, pedig tényleg kéne.
Csak egyszer ha mondanám nyíltan, hogy mit érzek
Tudom segítene. De nem merem. Félek!!!
Úgy hisze, untatja, amit mesélek
Pedig csak azt várja, amit én mesélek.
Azt hiszem ismrem eléggé, hogy mondjam
Ahogy én szeretem, úgy szeret ő engem!