Van remény mert élek
a vágy lassan eléget
megőrülök mert kétség gyötör
a világ kialszik a villamos megáll
elkiáltják hogy végállomás
én kilépek szét se nézek
megyek megyek egy úton soká
megállok fáradt vagyok
egy égitest lehull
te vagy vársz vagy nem
hogy elránts konokul