Te vagy.
Illúzióm és létező valóságom.
Rád raktam összegyűlt ideálom.
Rég vonszolt idő lepereg rólam,
MEGSZÜLETTEM MOST,
Itt állok pucéran.
Régmúlt világból előtűntél,
Hogy fekete holdként tündököljél.
Mégis, a sors ajándéka vagy.

Tudóvá váltam általad,
Bölccsé aláztam magam.
Teremtettelek, csendből, szépségből
Teremtettelek szeretetből, szelídségből.
Erő nélkül, alázattal,
Boldog mindenségemből.
Fényed belőlem ragyog,
Hisz magam is fényedből vagyok.
Lehántottad feles rétegeim,
Mi elveszíthető, mind odavan,
Mi enyém az örök marad.