Hogy is van ez...
egyszerre szeretlek....
egyszerre gyűlöllek...
hiányzol és fázom...
de már nem akarok semmit...
nem akarom hogy fájjon...

azt hittem tudom...
most látom,hogy semmit...
azt hittem ismerlek...
de ez már csak talmi..
valahol útközben eltűnt a valódi....

szerettem volna hinni...
szerettem volna várni...
szerettem volna szeretni...
csodákat szerettem volna látni...

napra nap... éjre éj....
s napokkal elfogy a remény...
tudom nem benned van a hiba, te a földön élsz...
én meg valahol az égben bolyongok...
nem e világra való vagyok...
ez az élet nem enyém.....

ha akarnád, ha szeretnéd, ha áldoznál, ha keresnél
ha rám lelnél, ha megfognál, ha egy érintéssel elvarázsolnál,
még bármi és bármikor, éreznéd, hogy érezném,
kérnél, és én megtenném....

Fényemet szívedre tűztem,
úgy láttam illik,
szívedet szívemre vettem, úgy láttam fénylik
Most homályban semmit sem látok,
így hát világosságra várok.