A Sötét éj komor
fellegei
alatt
száll a fekete Hattyú dala.
A Halál issza napjait
élete tavából
-az ázott papírhajó elsüllyedt-
üveges madárszem mered
messzi boldogság
horizontja felé,
mint imádság,
s közben tépi
fekete rózsafüzér-
tollait...

A tinta a vér.
Az írás marad,
de mit ér,
ha mint ebolásnak,
úgy szakadnak
fel ereim,
s míg senki sem ért,
peregnek perceim?

Nincs több fekete tollam!
Istenem! Hagyd újra álmodni magam!

Budapest, 2007. március 23.