Valószínűleg ismerik a "Jankó szerencséje" című klasszikus mesét, amelyben az a bizonyos Jankó hétévi szorgalmas szolgálatért akkora nagy aranyat kapott, mint saját feje, amit azután hamarosan és balgán lóra cserélt el, a lovat meg tehénre, a tehenet disznóra, a disznót libára, a libát köszörűkőre, - ami viszont beleesett a kútba.A végén még örült is ez a mesebeli Jankó, hogy már nem kell a nehéz köszörűkövet cipelnie.
Hát..majdnem így volt ez a klasszikus mese, alig szorul némi valóságra való kiigazításra.
Jankót - teljes nevén Hungarian Jankót - tényleg felfogadták.Gazdája, Szakállas Samu Bácsi, meglobogtatta előtte a csillagos-sávos lobognivalót, meg az ígéretet: dolgozzon becsülettel, akkora aranyat kap majd amekkora a feje!Megörült ennek Jankó csudamód, mivel, dacolva a közmondásokkal, szeretett korán örülni, valamint lenyugodni nem akaró napot dícsérgetni.
Elküldte őt gazdája, ez a Samu Bácsi, Kirakországba.Ment is Jankó, serényen.Kirakott, berakott, felrakta Samu Bá’ cókmókját a páncélozott szekérre és máris: - Gyí, te!
No, idáig majdnem a klasszikus mese, hát akkor mit kiabáljátok nekem, hogy: - Kuss!
Nem hét esztendeig szolgált ez a Jankó, hanem sokkal tovább, mivel a mesében három nap az esztendő /de - ha nagyon lőnek, durrogtatnak-bummbummogtatnak - a valóságban is annyi, sőt esetleg még rövidebb és már a temetés is benne van/.
A továbbiakban azonban észre kellett vennie Jankónak, amit nem kellett vóna, vagyis azt, hogy itt is, ott is továbbrepül egy-egy ember feje, mint a madár, node, még karja is, - hű, az ilyenek mivel viszik majd haza azt a fejnagyságú aranyat, ha nincs kezük, sőt, ha a fejük sehol, akkor miként mérheti ki ezeknek a sajátfej-nagyságú aranyat az a drága Samu Bácsi?!
Gondóta Jankó: már csak akár megvan az a kellő számú leszolgált esztendő, akár nincsen, de ő hazamegy, mert félésszel is gyanús neki, hogy - fej ide, fej oda! - esetleg mégsem jó az a nagy fejetlenség.Inkább kapjon csak félfej aranyat, de addig, amíg a nyakán a feje!
Mondá neki erre gazdája, Samu Bácsi:
- Ne menj még haza, Hungarian Jankó! Látod milyen derekasan szétvertük ezt az arabus tanyát?! Ki fogja ezt jópénzért újra felépíteni? Rád is számítok, rajta vagy a noteszom hátlapján, ha jól viselkedsz felveszlek majd félfillérkés napszámba hétezerhétszázhetvenhetedik téglaadogatónak, - csak várd ki az időd!
Várt is vón tán Jankó, de itt is BUMM! és ott is BUMM! - és ilyenkor számban kissé megfogyatkozott a mélyen tisztelt publikum.Idegeskedtek azok a türelmetlen kirakiak, nagyon kellett volna már nekik az a Samu-féle demokrácia.Amiért nem jutottak hozzá elég gyorsan, hát majd felrobbantak a méregtől.Időnként fel is robbantak.
A végén azt mondta Samu Bácsi ennek a mesebelien éleseszű Jankónak:
- Jól van, fiam, hazamehetsz, ha annyira kívánkozol két /balbeli és jobbeli/ szüléd után, de előbb add ide nekem azt a megígért fejnagyságú aranyat!
Megfordult Jankó fejében, igaz, elég lassan: mintha nem ő ígért volna ilyen fényesenragyogót, hanem neki ígértek volna.Node, Samu Bácsival nem jó tréfálni! Lézeres a puskája és félkézzel is meg tudja fejni, akár a tengeren is átnyúlva, azt az olajfoltos bőrű tehenet.Nem akárki ő, hanem cowboy, vagyis Hungarian nyersfordításban tehénfiú, de nem jó megvárni, amíg bikafiúvá lesz!
Odaadták Jankó szülei a fejnyi aranyat Samu Bá’nak.Igaz, erre Samu Bácsi is adott Jankónak valamit, ami a klasszikus mese végefelé is szerepel: hatalmas köszörűkövet.Mondá neki:
- Vidd haza, fiam, ezt a köszörűkövet baloldali és jobboldali szülődnek.Ezen is köszörüljék a nyelvüket, ne csak egymáson, meglátják majd: oly szép élesen zengő lesz szónoki beszédük,
hogy még a legvénebb varjak is leesnek a fákról csodálkozásukban.
Hazavitte Jankó a köszörűkövet.A klasszikus mesével ellentétben nem ejtette bele a kútba.Miként is ejthette volna?Hungarian kút az, tele van kútbaesett dolgokkal-reményekkel, úgy megtelt már az, hogy nem fér el abban egy köszörűkő sem.Új kutat kellene ásni, ha volna rá pénz, merthogy várhatóan a jövőben is sok minden kútbaesik majd ezen a szép alföldes és mérsékelten hegyes, kétfőfolyós és pénzelfolyós tájon!
No, ily relativ szerencs érte Jankót: köszörűkövet kapott, a markába, ahelyett, hogy fejéhez vágták volna.Sőt! Samu Bácsi búcsúzóul még a fülét sem húzta meg, és kemény barackot sem nyomott a kobakjára..
Hát így volt ez a klassz klasszikus mese - a valóságban!
Nekem nagyon megtetszett Samu Bácsi mesebelien nagy relatív nagylelkűsége.Tiszteletére
még verset is faragtam, ime egy strófája-fadarabkája:

Hej, Samu, te dicső Samu!
Nálad aztán sok a hamu!
Jóttevőn szórd látó szembe:
ki sokat lát - kedvetlenke!
Derék Cowboy, vedd a lasszód!
Irány: Irán! Vess pár vad szót!
Ki bánja, hogy hullnak fejek,
míg tőgyből olajad fejed?!
Híred-neved zengje torok:
nélküled e Föld nem forog!

Versemért ugyan mindeddig nem kaptam fejnyi aranyat Samutól, de a fejem még a helyén.
Ezek szerint én is szerencsés vagyok, nemcsak az a mesebeli Jankó...