"Adjon Isten bort, búzát, békességet!" - e híres jókívánság ott volt gyermekkorom irodalmi
olvasókönyvében, abban, amelyiket még a második világháború idején adtak ki, de az utána
bekövetkező papírínségben rövid ideig, amíg nem volt új, használtunk.A politikai változások tankönyvi szinten gyorsan elintéződtek: tanítónk útmutatása nyomán pár dolgot kihúztunk belőle - és kész! A bor, búza, békesség maradt.Mármint e kis műtét után ideiglenesen használható régi tankönyvben.Móricz Zsiga Bácsi trianonos panaszkodását viszont ki kellett törölnünk.
Az említett boros-búzás-békességes mondás azóta többször eszembejutott.Kétségtelen, hogy akinek sok bora, búzája volt, az békességet, sőt, fényességes békességet tudott vásárolni magának.Legalábbis a történelmi korok egyrészében és időnként, mivel a századok során a békétlenség azért itt is, ott is fosztogatásba ment át, s a bort, búzát sem kímélte.
Hamarosan - Matyi Bácsi idején - a termett sok bort és búzát /de még a keveset is!/ legnagyobbrészt be kellett szolgáltatni az államnak és a beteljesült jókívánsággal megvert zsírosparasztok /kulákok/ ugyancsak káromkodtak.Akik túlzásba vitték a káromkodást, azok közül jónéhányat mással is megvertek.Annyiból jogosan, hogy nem szép dolog a káromkodás.A békességet viszont Matyi Bácsi egyből megteremtette, sőt, olykor még a halálos csendet is.
A későbbiekben a bor és búzatermés alakulását kevésbé figyeltem, az utóbbi években azonban megint kezdett eszembe jutogatni a fenti mondás.No, azidáig is, nem hiszem, hogy az Isten bort ne adott volna, különben mi a fenétől lenne tízmillió magyarból több mint nyolcszázezer bizonyos mértékig alkoholfüggő, igaz, a zugpálinkafőzés is besegített.Búzát, az utóbbi években is, volt úgy, hogy túl sokat is adott /magam sen értem, hogy ha a búza nem a népdalbeli ritka, akkor miért oly kevés a Hungarian kislány, aki takaros, - úgye, emlékeznek a nótára?/.Néhány szegény búzatermelő gazdának még látványosan, a tévékamerák előtt, égetnie is kellett terméséből és fohászkodnia: "Isten, Isten, könyörgünk, ne adj olyan sok búzát, mert nem tudjuk eladni azon a jó áron, amelyiken mindenáron szeretnénk, ne verd hát még gazdag aratással is ezt a szegény trianonos földművesországot, mert elveszítjük a koldusbotunkat is!" Hű, de könnyezett akkor ezen Anci és Manci Néni, fővárosi lakásában, angóracicái és díszpárnái között!
Megjegyzem később furcsa dolog történt: a búza ára lement, a kenyéré és rokonságáé viszont egyből felment.Hű, gondoltam, de butácska városi kisember vagyok, mindeddig azt hittem, hogy a liszt búzából vagy más gabonából készül és a lisztből sütik a kenyeret, zsemlét, kiflit, perecet..Úgy látszik, rosszul hittem, vagy az árlemenés-árfelmenés terén megtévesztett az a logika, - no, arról már iskolai számtanórákon is éreztem, hogy szélhámosság!Ám minden pénztárcakárból van haszon: így legalább azok a derék pékek nem kényszerültek kenyérégetésre..
Most, 2005 februárjában, újabb látványossággal gyarapodott fővárosunk: többszáz traktor jelent meg, mindegyik a hozzá tartozó traktorossal.No, ezek nem azok a régi traktoristák, akiket Matyi Bácsi idején egy-egy vonalas /bár kevésbé színvonalas/ népszínmű is megörökített, amelyben a szép fejkendős, kerekkebles leányokkal körülvett traktorista büszkén énekelte: "Én vagyok a traktorista.." Nem, ezek nem traktorista-elvtársak, hanem új, rendszerváltott traktoristák, habár ők is elv-társak, ami abból is látszik, hogy pézért jöttek, ami, manapság, az egyetlen és fő-fő elv, és, állítólag, jár nekik a Nagy Eutehéntől.Az meg nem akar tejelni /vagy nem akar kétszer tejelni, vagy pedig talán rosszul és túl mohón húzigálják-rángatják a csöcseit?/.
Ezek az új traktoristák azt mondják: ők teljesen politikamentesek, semleges alapon csak a pénzükért jöttek /ami, szerintük, nagyon kijár nekik, követeld magyar, nem akarja odaadni az a cudar német!/.Politikamentességük bizonyítására vadul ordítoznak a kormány lemondásáról, kihallatszik a tévéhíradóból, node, lehet, az ilyesfajta poltikamentességet csak az olyan különcök találják furának, mint én, és magamfajtából nem sok tengődik már ebben az országban.Én is megtanulhattam volna: Hungaryban így néz ki a politikamentesség, hát még milyen az, ha valaki politikás lesz!
A kormány, szerintem, nem fog lemondani, de az sem bizonyos, hogy e traktorista uraknak
le kell mondaniuk a pénzről.Még egy kis idegjáték-játék és ki is ordítozták maguknak, markukba nyomják azt az összeget!
Most már csak azt kellene tisztázni: mit kérjen ezentúl az ország a Jóistentől /és az EU isteneitől/.Mennyi bort? Mennyi búzát? Mennyi békességet?
Sok borra van szükség, mert Hungary ivós ország, sok az alkoholista. és ha azok nem kapják meg a szeszt - szeszélyesek-veszélyesek! Búzára is szükség van, de nem tudom: valójában mennyire és, ha nem annyira, mint amennyit a búzás gazdák akarnak jó áron megvásároltatni kisvilággal-nagyvilággal, akkor mi a teendő?!
No és itt van a békesség.Arra nagy szükség volna, de, szerintem, azt úgyis hiába kérjük a Jóistentől.Eddig sem tudott ilyet adni, ha a Mennyországban van is némi készlet belőle, nem annyi, hogy a Földre, ebbe a feneketlen hordóba is exportálhatna.Pláne Hungaryba!
Ám azt hiszem: mi már megszokhattuk a békétlenséget, amely ősmagyar - pontosabban hun - eredetű.Történelmünk során ehun se volt, ahun se volt békesség..Már bizony, efölött szemek kell hunnunk hun atyafiak, hun asszonyságok!