A vasúti töltésen túl,
a senki földjén,
derékig érő éles fű,
s csalán között,
a bíróság összeült,
hogy ítéljen felette,
ki még el sem költözött.
Bizarr helyszín,
belátom, de
az Úr ott ítél,
ahol jólesik,
egy intéssel
gyűjtötte össze,
esküdjeit,
híveit.
A csipkebokor
tövében állt
az égi esküdszék ,
angyalok kara,
s a védelem,
a pokol tornácáról
ördögök hada.
A megjelentek
mérlegre vetettek,
minden szándékot,
mulasztást,
tettet.
Replikáztak, s
érveltek,
de a vádlottnak
nem hagytak
vigaszt.
Az ítélet, gyors
volt és végleges,
törölték
a bűnös egyedet.
Kiradírozták,
sosem létezett,
nem gondolt,
nem élt,
nem élvezett.
Fellebbezni
nem lehet.
Végeztünk,
mehet.
S miközben lépett,
eltűnt, felszívta
a nap.
Hűlt helyén
a töltés szélén
szamártövis fakadt.
Tanulság: Azért van, annyi gaz, meg csalán, mert mindenkiből az lesz a tárgyalás után.