Látom, bűnre kész vagy,
Mert bűnöd nem bűn,
Tudod,
És kit érdekel a
Szeretetlen Hold?
Ha a napsugár
Csontodig hatol,
Ami lelkednek fáj
Az hamis hitet okol.
Az ős szava bíztat;
Vétkezz, mert nem lehet,
Hogy bűntelen magányban
Pusztítsd el művemet!
Bűnöm a jelened,
S múltamon áll jövőd,
Bús árnyként ne lengjek,
Meddő hited előtt!
Vállald hát pőrén
Ember-magadat,
A csend megfojt,
Hát sikolts,
És szülj holnapokat!
Nászágyad oltár,
Szent fényben ragyog!
Óvják lángpalossal
Csapzott angyalok!