annyira szépen indult, mint bármelyik nap reggel
az előjel-nélküliség
másnapos terve megalkuvatlan, érzéstelenített, mégsincs ráírva, mit szabad, és mit nem.
átaludtam a nappalom. amolyan ciklámengőzös élethelyzet volt,
ahol napok sütöttek tojásokat. néhány ráfolyt, s
úgy az ember sziluettjei által váltott világokat
mint dimenzió, örökkévalóság
és minden, amit rá tudtak sütni
s a sok nap, ahogy említettem. szárazság volt, megégtek a levelek;
a sokszínűség jelképei, színtelenségek
és a végén szobrokra is rámondtuk a festményi jelzőt
aztán kijelentettük, vagy magunkba fojtottuk, hogy pár ilyen gondolat és azután
a földet igazából szeretjük, csak hanyagolni könnyebb.