és kinyitom a szemem újra
és lenézek
egészen a bokámig
és még lejjebb talán
tegnapi lábnyomok
elpárolgott köpések
feljebb nézek
zökkenő térdkalácsok
súrlódó anyag
emelkedem lassan
fáradt ülepek
kihűlt ágyékok
ragaszkodva a combtőhöz
és még tovább
láthatatlan köldökzsinórok
szűk szervek
pihegő tüdő
szürkülő mellkas
ideges kulcscsontok
kidagadó erek a nyakon
fent és lent
madártávlat
és békaperspektíva közt
mindenhogy alacsonynak látszom
bárhonnan nézem
a semmi és a minden is
az arcomban és a horizonton is
ugyanaz
és ugyanúgy
émelyít

2007 05 11