...S mint egy gyermek, melynek
Torkán akad a szó,
Csak bámulva ámulja
Mit zenél a tó.
Mint kis városi lény
Melyet -mint a zöld fű, kék ég-
Hallott már
Fülében cseng, s bong a dal,
Mint megannyi kis bogár.

Vörös izzáskor
Még egy utolsót táncol
A tavaszi lepke,
Majd lehull szárnyáról
Az édes álom-por,
Melyet vígan szór estve.

S nem szól már
Az önfeledt pár-szó,
Alszik már
Az örökké játszó
Zsivaj, robaj,
A hajnalig tartó lárma,
Melyet a lárva bábja szőtt,
S fonja, mint pók
A konyhaablak előtt...