Feltöltve: 2007-05-10 00:26:53
Megtekintve: 6031
Több mint ...
Több, mint sejtelem, vagy megérzés,
több, mint teremtett gondolat,
több, mint szunnyadó vágyból
kibomló élő, izzó akarat.
Több, mint keserédes cseppekben
rejtező mézízű pillanat,
több, mint szirompuha érintés,
mint lehulló rozsdás lakat.
Több, mint sodró, s türelmetlen
áramlása az éltető vérnek,
több, mint a megfáradt utazók
csókja, mikor hazatérnek.
...
Több mindezeknél...,
s el nem mondható.
Miért próbálom mégis?
Hogy lásd mily kevés a szó!
több, mint teremtett gondolat,
több, mint szunnyadó vágyból
kibomló élő, izzó akarat.
Több, mint keserédes cseppekben
rejtező mézízű pillanat,
több, mint szirompuha érintés,
mint lehulló rozsdás lakat.
Több, mint sodró, s türelmetlen
áramlása az éltető vérnek,
több, mint a megfáradt utazók
csókja, mikor hazatérnek.
...
Több mindezeknél...,
s el nem mondható.
Miért próbálom mégis?
Hogy lásd mily kevés a szó!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-05-22 00:32:54
Kedves Aysa! Attól lett ez a vers költemény, hogy minden magyarázkodás nélkül EZ a többlet jött le belőle! Ettől művészet. Ehhez gratuláltam. És azért írtam, amit írtam, mert megérdemelted! Én köszönöm, hogy megírtad a verset!
Üdv: Hajcihő
2007-05-21 20:59:34
Kedves Hajcihő!
Az a bizonyos két sor az, amiért az összes többi íródott. Valóban amolyan "nyavalygós", csupa érzelem leltárként kezdődik, lehetne " az vagy nekem, mi testnek a kenyér is", vagy bármi, amivel a szerelmet elmondhatónak érezzük. Csupa finom érintésbe, lágy simogatásba öltöztetett gondolat.Bármit is írtam, nem volt elég, nem az volt, amit akkor, és ott el akartam mondani. És ez az, amitől többnek érzed a verset puszta megfelelésnél.Azt akartam leírni, amit nem lehet csak úgy, szavakkal.S mivel nem voltak elég jó szavaim, elmondtam, hogy "kevés a szó".Az elejétől kezdve tudtam, hogy kevés:-)
Köszönöm a véleményed, a gratulációd! Örülök, hogy tetszett, és meg is írtad nekem!
Üdv:Aysa
2007-05-20 21:01:37
Elindul a költészet "szokványos" szavaival. Majd a kifejtése is a költészet "szokványos " eszközeivel történik. Vártam, hogy lesz-e több, egy egyszerű rímszedetnél, azaz, hogy lesz e benne tartalmi csavar. Lett.
Az utolsó két sor, ahogy megfricskázta az előzőeket, a "wertheri nyavajgást". és feléledt a vers, éppen azáltal, hogy bemutatta, hogy a költészet eszközeivel való "visszaélés", a pontos ritmika, rím, tartalmi és esztétikai megfelelés, még nem maga a művészet, még nem elég ahhoz a pluszhoz, amely által valamit igazi alkotásnak lehet nevezni. Nem elég, ha azt mondjuk, hogy "Az vagy nekem, mint testnek a kenyér!" Az is kell, hogy ezt úgy mondjuk el, hogy megmutassuk magunkat, amit valójában érzünk. Akár úgy, hogy bevalljuk, hogy nmem vagyunk képesek megfogalmazni! És éppen ezáltal fogalmazzuk meg!
Ajjaj! De sok olyan rímszedetet olvastam itt az Artagórán, amelyii mindenáron meg akarta magyarázni az érzéseit, és ezáltal nem sikerült!
No ez a vers nem ilyen! Ez tökéletes! Azzal mond el mindent az érzéseidtől, hogy bebizonyítod, hogy képtelen vagy elmondani!
Tanulhatnának tőled az itteniek (tisztelet a kivételnek) tömegesen!
Gratulálok!
Üdv: Hajcihő
2007-05-14 23:24:44
Köszönöm:-)
2007-05-12 14:24:33
Ügyes, szép munka!