Sötét Törődés

Árnyékba rejtőzve élek én
Nem lelem az utat a sötétben
Az élet kegyetlensége a halálom
Csak az Ő lelke menthet meg,meg kell találnom

Emlékszem a királyra
S királyőjét el nem felejhetem
Sosem feküdt előttem szebb asszony
Sötét szépsége csodálatos
Nem volt több,csupán egy csók
Puhai ajkai vörösek,forrók
Mohón tapadtak ajkamon
Elszívták minden erőm
S már nem tudtam uralkodni magamon

Nekem adta magát
Vágyát és mámorát
Csókjának vad hevét
S vele az életét
Immár magam vagyok,de Ő még mindig ragyog
Én Úrnőm,szép szemed többé le nem csukod...

És én az árnyékban élek
Halállal fürdeti szívem Ő,a holt lélek

Sosem láthatják,amit én láttam
Nem tudhatják,ki voltam s mivé váltam
Emlékek gyötörnek,kínjaim nagyok
De szükségem van rájuk,mert ők én vagyok
Vágyódva álmodsz rólam,Életem
A sötétben
Ott leszek
Figyellek