Szégyenteljes Éden

Te, aki most állsz itt
Nem fogom mondani, hogy ne sírj
Az akaratom maradéktalanul
Be fog teljesülni
Istenné tehetnélek
Bűneidért szenvedhetnék

Megkötözve – mindened fáj
Nem kellemes – én vagyok itt a király
Úgy érzed, ez a Pokol, de tiéd a Menny
Sírj a halálért. Örökké engem szeretsz

Sápadt, fehér arcodon
A könny lefelé csorog
Ismét a földön heversz
Ő pedig csak nevet, és ostoroz
Bőröd felreped, nagyon fáj
De Te bűnös vagy, és még többre vágysz

Szerelmünkben szenvedünk, de Te szeretsz szenvedni
Nyomorúságod emel fenségessé
Tested kínban ég, több sebből vérzel
De igazi kínt csak a lábad közt érzel
Gyötrelmeid közepette megtanultad
Szenvedésed semmi volt, te magad akartad
A szégyenteljes éden ördögökkel van tele
Magamfajtákkal. Csak Neked...