Két tél csupán

Mi az, amit remélsz, tudván, hogy haldokolsz ?
Miközben az élet lezárja két szép szemed
Miért is hagytam el ?
Ott kellene lennem, hogy meghaljak én is, egyazon helyen
S a fájdalom, úgy hiszem, örökké kéne tartson
De mégsem. Nem az enyém. Nem most. Most kezdődik az életem, a harcom

Nevezz, aminek akarsz, de senki ember kedvéért nem halok meg
Testem, s azzal együtt az életem
Állj az utamba, s szenvedj, miként ember még sosem
Isten ítéletére van bízva a létem

Mindössze két telet értünk meg csupán
Ó, Uram. Mi jön majd ezután... ?

Megválthattuk volna a világot, ha itt lettél volna velem
De nem. Mégsem
Karjaimba zártalak, Te voltál az életem
Krisztus könnyei adtak az embereknek életet
De az én arcomon könnyek csak Teérted peregnek