Gyötrelmek Tengere

A vér mezői, miken jártam
Semmit sem jelentenek neked
Hegeket hagytak rajtam
Szabad vagyok immár, nélküled...

Tudom immáron, mit tettél velem
Éppúgy gyűlöllek, ahogy kellesz nekem
De most az időd eljött, tisztán érzem
A vég. Véged. S az én születésem
Midőn elsétálsz, kacajod kísért
Sosem felejtlek el, s nem értem, miért...?

Szenvedek a tengeredben
Óceánod belém vérzik
Zuhanok a fellegekben
De szemem könnyek sosem érik
Kegyetlenséged megsebzett
Gyötrelmes a Te tengered...

A vér mezői, miken jártam
Semmit sem jelentenek neked
Hegeket hagytak rajtam
Szabad vagyok immár, nélküled