Tudnád, mennyire hiányzol
mennyire vágyom, finom érintésed
ha nem vagy velem, könny nélkül zokogok
és addig, míg meg nem érkezel,
csak várlak és egyre hagyom,
hogy komor csendjével átfonjon bánatom
s ha megjössz, felélednek a vadvirágos vágyak
leperegnek szívemről, a sötétszínű árnyak
melegíts fel csókjaiddal, mikor dermedt lelkem
sóvárog utánad, s madárszárnyként rebben
fogd meg kezedben reszkető tenyerem
hadd simuljak hozzád, egyetlen menedékem.