Sötét Égbolt

Szedd össze lázbeteg valód
Szólítsd Istent,talán hall téged
Eltakarod a szemem elől
Rámrakódik nyomorú éned
A világért többször sírtam az Úrnak
De a folyók még mindig vörösen futnak
Merülj el bennem,s nem kell kérdezzem:
Kinek kellek? Ki akar engem?
Légy az enyém,látom a fényed
Lélegzem benned,bolondulok érted…
Fájdalom hat át,nem látom okát,
Érzem a sötét ég súlyos záporát
A fájdalom ránk lel,utánunk kutat
De többé már nem lelem az utat
Tárulj fel elöttem,engedj át
Vérző szíved értem kiált
Tekints felfelé,kövesd a fényt
Ez a dal érte szól,rekviem a Napért
Tárd fel az éned,csak ennyit kérek
Szenved benned a sebzett lélek
Sajnálat bénít,magam ellen vétek
Önmagam pusztítom,halványul a fény
De ne félj – a tüzem kettőnknek is elég…