(I. rész - Tárlatfotók, szobrok, és kopogó parketták)

Bántotok...
Nem engem, népetek
Keserű
Arccal gyalázzátok
Akik különböznek tőletek

Fáj nekem...
Harcotok, lényetek
Szomorú
Kardotok, vulvátok
Mivel csak sebeket ejtetek

Eképp hal ő is meg
Kovácsok istene
S nem születik többé
Anyának gyermeke
Ki mosollyal várná
Hogy e kicsiny Földet
Nevetve imádja
Hamiskás szerelmed

Bántjátok...
Nem őket, magatok
Angyalok
Savanyú, bús sorsok
Csak úgy hiszitek, azok vagytok

És te sem...
Mered már semmikor
Csodával
Szemlélni azt, mikor
Ember-éned keringőt táncol

Álmaid eladtad, igazságot venni
Álmaid eladtad, igazságot venni
Álmaink eladnád, üdvözlést osztani
Álmaink eladnád, kardoddal lecsapni

(II. rész - Fehérre meszelt falak, tisztára pucolt ablakok)

Egyetlen szervetek
Megmenthetnétetek
Ha már egy embernek
Sem engednétetek

(III. rész - Meddő pókháló)

De tudom...
Annak adnátok oda legszívesebben
Kikben kizsákmányolható eme értékrend
Kényszeríts sorsodra,
Magadnak új társat
Erőszakolj útat
Hogy mehess a világnak
Irígyen menekülsz minden valóságból
Undorodva taszítod őket el lángodtól
Kik bölcs módokat adnának
Hogy feláldozd magad okoskodásodnak
Szereted, úgy érzed
Megóvod, megvéded
Hogy később elárulhasd
A végén eltaszíthass
Embert
Eszmét
Lelket
Testvért

S nem marad más csupán
Egyetlen egy szabály:
KI NÁLAD MÉG BOLDOGABB,
UTÁLD!
UTÁLD!
UTÁLD!...

...egyetlen szervetek megmenthetnétetek
Ha már egy embernek sem, nem engedtétek