Egyet egy felhőre, egyet egy üvegre
Meg még egy utolsót is egy háromszögre
Egyet egy varjúra, kecskeszakállamra
Hogy belémnézzenek, s találjanak másra
Megérzem gondodat, paranoiáimat
Meg-e felelek én ártatlan virágnak
Kilépek testemből, elmékben utazom
Meglesem lelketek, átlépem határom

Hajam is növesztem, derékig, derékig
Rajzolok egy szemet, leérjen fenékig
Furcsa, hogy nem tudom, mit gondolsz, mit gondolsz
Elnémult lelkedben a jó, a jó a rossz?
Milyen sok ember jött, hangosan beszélnek
Nem hallom álmaik, már, ha érdekelnek
Nem hallom magam sem, szemeket rajzolok
Csak értsenek meg majd a bölcs utókorok

Egyet egy felhőre, egyet egy üvegre
Meg még egy utolsót is egy háromszögre
Egyet egy bokorra, íriszt termő fára
Mert mind belénk néznek, kutyák a kutyákba
Megérzem gondodat, skizofréniádat
Meg-e felelek én halvány árnyalatnak
Kilépek testemből, elmékben utazom
Meglesem lelketek, átlépem határom

/* Háromnegyedes lüktetésű. Olvassátok úgy, mintha a keringő alaplépéseit járnátok először balra, aztán jobbra. Ha szemrajzolók vagytok, imádni fogjátok! */