Ereszd szabadon a hattyúkat

Oly kicsiny része a létnek, a lány maga
S illatos, fürtös haja.
A’dieu, d’amour.
Hatalmas az örökös bálterme.
Engedd, hogy megajándékozzanak a gazdagok.
A mennyország ömlik a torkából, ahogy énekel, és táncol.

A gazdag mocsok mézes, csöpögő szaga
Játszik a levegőben.
Számomra e lány a vágy maga.
De vissza ehhez a csalogányhoz. Haja mély tüzű, veres.
Mély, s vad. Gyengeségemnek hamarost engedek.

A Diana oltárán meghaltak lelke ostor által szállt tova.
A ravasz, hamis kufár, és négy összetört lova.
Rege, háborús hangnemben elhangzó.
A tűz mellett a mesemondó.
Míg szállok a látvány szárnyain, e dalonc felkavarta vágyaim.

Szép hangod csodás, akár te magad.
Hosszú hajfürtjeid, s kecses nyakad.
E hatalmas estén nem lattam arcokat.
Lelkem belesajdul, s szívem megszakad.

Engedd szabadon a hattyúkat
Költői erőm zálogát.
Elhagyott városok lakója leszek. Leperzselted a szárnyaim.
Csak ezt az ódát hagyom, győzedelmesen, át a lángokon.
Meg akartam érinteni őket.
Meg akartam érinteni, mindet...