Az ég bársonypalástján
A beteg hold is szenved
Sápadt, fénytelen arcára
Egyetlen mosoly sem téved
Szürke fényével szembenézve
Arcom tükörképét látom
Szomorú, magányos, beteg
De jó volna, ha most ölelne át két karod!
A szemem másként látná
A körülöttem lévő világot
Ölelő, bíztató szavadra
Most volna szükségem nagyon.