istentelen véres hajnal
kiömlött az idő a fákra
fáklyaként világít széthasadt fejed
felhő okád ködöt a tájra
lógatom fogam démoni cérnán
látod ajándékom milyen ősi
kiürült agyam szétfoszló nőktől
a térdimenziót böfögve őrli
tárgyak feszülnek látod drágám
vár a halál prostituáltja
elfolyik szemem őrjítő reggel
feltűnik a semmi végtelen vára
kitaszít félelem repülök széjjel
belémvég fejszeként undor valósága
felaprítanak némán fény lovagjai
testdarabok lebegnek fagyos pusztaságba