holdgyermek leszállt az égből
félelem árad aranyszeméből
elveszett fény a férgek között
szelíd jóság csillagszemek mögött
leszállt a földre semmit sem ért
hol van a béke mit holdanya ígért
kigúnyolják bűzodúk lakói
fertelmes bűnökért a gyermek fog lakolni
sötét erdőkön menekül keresztül
sápad az arc szemében rémület ül
felrobbantak az égen az angyalok
az egyetlen igazi égi barátok
a gyermek ajkáról kiáltás szakad föl
segíts holdanya mert a Föld megöl
mert a Föld megöl

lábai nyomán bűzös falka liheg
holdgyermek fénye rémülten remeg
lefogják őt bár semmit sem ért
dermedve látja az aranysárga vért
hol van a jóság mit holdanya ígért

megöljük őt mert tiszta
megöljük őt mert tiszta

gyilkosan nyúlnak felé a szőrös kezek
hova lett a fényed holdgyermek

megölték mert jó volt
kihunyt a tiszta fény
megölték mert szép volt
ne legyen remény

holdgyermek meghalt egy fagyos hajnalon
holdanya fénye remeg a sírokon