A néma madár

Minden vágyaid legmélyebbike
Mássz magasra, fogd meg a kezem
Kerüld el a beteg angyalokat
Nézd, ahogy áll ott; nézd: ott az Urad
Az anyaméh gyilkosa megöli magát
Engedd, hogy megnyíljak, kínjaim lásd
Sardonyx megvakít, magadra hagy
Ott maradsz vakon – elment a Nap...

Akik táplálkoztak, belőlem élnek
A hívás elhangzott, hívnak a lények
Rovarok, hüllők, s mik a tengerben élnek
Lángoló városok égnek át rajtam, özvegy a lelkem
Térden állva érzem, járvány dúl benned

Ha életben maradok, szomorú leszel
Ott vagyok mindenhol, alakom ezer
Nyelved el nem ér, vesztedre török
Magad vagy a Gonosz, lehetsz bár örök

Haldokló gyermekek anyja vagy
Gyűlöletem irántad parttalan...

Szenvedésünkkel együtt éltünk... és most ?