Feltöltve: 2007-05-05 07:30:21
Megtekintve: 5878
A bénító, örök gyász
Fáj, hogy fölbevájt sírt kell tisztelnem
Könnyekkel küszködve, folyton Rád emlékezem
Apa, hogyan éljek nélküled tovább?
A bénító örök gyász, kitart egy életen át
Egy romvilágban élek, már nem tudván ki vagyok
Halálod óta, belőlem is, minden szépség kikopott
Hatalmas katedrálist építek neked szívemben
Melyben éltető emléked, örökké megpihen.
Könnyekkel küszködve, folyton Rád emlékezem
Apa, hogyan éljek nélküled tovább?
A bénító örök gyász, kitart egy életen át
Egy romvilágban élek, már nem tudván ki vagyok
Halálod óta, belőlem is, minden szépség kikopott
Hatalmas katedrálist építek neked szívemben
Melyben éltető emléked, örökké megpihen.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-05-05 18:22:49
Úgy látom, felépült a katedrális..
..és szépséged egyre fényesebb!
Fogadd részvétem és versedhez gratulációmat!