Győz a sötétség a fény felett,
A szenny és mocsok, mindent betemet.
Amire vágysz az a bársony, a selyem,
A magyar ugaron csak zsákvászon terem.

Sötét üregek mélyéről üvöltenek a Napra,
Perzsel, éget, mondják fanyalogva.
A Hold, hideg és ezüst, nem arany,
A csillag kicsi, pulzál, több fényévnyire van.

Tipord el a fényt, úgyis erre születtél,
Másra sem vagy jó tehetség nélkül.
Éljen a kicsinyesség, a rongy a vacak,
Nézd a férgeket, ahogy kirajzanak.

Fogd be a pofád, kussolj, ha lenne szép szavad,
Éleszd, tápláld a lehúzó a mocsarat.
Köcsögözz és Anyázz bátran,
Ez most a trendi, a gyáva világban.

Ha mégis Ember maradnál,
Tűrve-szenvedve a Napra kacagnál.
A Föld mélyéről egy sugárnyalábot visszahoznál,
Szomorú arcokon mosolyt fakasztanál!